Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 5. szám - Kemény Dezső: A Frauenkirche romjai

a csoportos útlevélen kívül csak ez az egy személyi okmánya van a turistának, és az övébe az van beírva - milyen gyorsan alkonyodik! - az van beírva, hogy születési helye Oswiecim, és aki ezt olvassa, rögtön a karjára néz, istenem, hiszen olyan hátborzongatóan jó egy valódi auschwitzi tetoválást látni, de őt már nem tetoválták, mert őt a Lagersohreiberin két hónapon át dugdosta és táplálta, amíg az oroszok oda nem érték - gondolja Judit - miután Rolf kitaposta őt anyjából, abból a másik Juditból, akinek utolsó gondolata az volt, hogy fiú-e vagy lány, akit kitapostak belőle, és aztán már nem gondolt semmit.

A padlón heverve olyan különösnek tűnik a világ - gondolja Judit, és erőszakkal feltápászkodva megint az ablaknak dől, hogy lássa az ő születése utáni huszonötödik év nyüzsgését, a légigengszterek bombaszőnyege után porából megéledett német város nyüzsgését és újra Meissenre gondol és látja a dóm végtelenbe szökkenő csúcsíveit, látja a gótika csontváz-struktúrájának aszkétikus szépségét, belepusztulok, ha nem láthatom - gondolja Judit - fejemet hátrahajtva a főhajó közepén, és elöl a szentélyben Ottó és Adelhaide kőbe faragott középkori mosolyát, mert a meisseni dóm bordái épek, nem roppantak össze csizmák tipró talpa alatt, és légitámadás sem érte, Gott sei Dank, lám én annakidején még azt a jelszót ismételgettem, hogy Gott strafe England, a fiam pedig már ezt: Gott mit uns, gondolhatja az az öregúr, aki éppen most ballag el a szálloda előtt és kezében teli szatyrot lógat, - gondolja Judit - nem lóbál, lógat, és este az unokája férfiasán kezet fog vele: Gute Nacht, Opa, és ágyba- viszi a ballisztikus rakétáját, de vajon mért kérdezték meg tőle a vámőrök kétszer is, ott a vonaton, hogy nem visz-e be militarista játékszert a Köztársaságba, és akkor megmagyarázták neki, hogy - ezt gondolni sem merte volna Judit - bent gyártani szabad, de bevinni tilos, es ist untersagt, és köpködni is, das freie Ausspucken, nem, mégsem képes elmenni Meissenbe, mert ha lesz elég jelentkező rá, akkor úgyis kollektív kirándulás lesz programon kívül, és akkor busszal megy a társaság, és ő nem képes rá, hogy végighallgassa az Autobahn dicséretét, ami x-ezer kilométer hosszan épült és ebből ynezer fut a Köztársaság területén, ez az egyetlen jó, kedves magyar barátaim, amit Hitler ránkhagyott, nem igaz, Herr Jaschke?

És Herr Jaschke, a sofőr — gondolja Judit -, ha tudta valaha, sem tudja ma már, hogy temetőn fut keresztül a négypályás csodasztráda, hogy kétoldalt a rézsű mentén sók-tízezer rabszolga-csontváz porlad, és mondja csak, Herr Reiseleiter - gondolja Judit - nem tudja véletlenül, hogy az Organisation Todt mérnökei, az egykoriak hova lették, hol élnek most?

Imre jön - ezt hallja is, gondolja is Judit - és meg fogja kérdezni, nem fáj-e a feje, és már nyúl a nescafés doboz után, mert a csapból tűzforró víz folyik - látja Judit és alébevág - ne, Imre, köszönöm, ne, csak a levegő, tudod, a levegő, járok egyet, aztán lefekszünk, hogy érzi magát a lábad, ugye mondtam, hogy ne gyere ma velünk, pont az az ácsorgás kellett neked a Frauenkirche előtt, pont az kéllett neked, pont az kellett néked - gondolja Judit -, és végigsétál a Prager-Strassén az infralámpa- fútésű, szívfájdítóan szép virágágyák között a higanyosövék fényében a Frauenkirche kiégett szentélyének árnyékában, Drezdában, este tízkor, ruganyos műanyagtalpú cipőben a ruganyos aszfalton egészen a járda széléig, áhol már nyolcán is állnak; valami forgalmi dugó lehet valahol, mert már percek óta nem jön egyetlen kocsi sem, de a lámpa piros, tehát várnak, a lámpa sárga, tehát várnak, végre zöld, tehát megindulnak és megindul ő is, mélységesen szégyenkezve, mert ő is várt, ő is várt és ő is megindult, pedig nem lett volna szabad - gondolja Judit -, és a horog már nem kínozza többé, csak a megértés és a szánalom megalázóan keserű ízét érzi szájában, de ezzel most már el lehet élni halálig - gondolja Judit -, mert a dolog magától értetődik, hiszen tudhatta volna, hogy nincs a Föld kerékén egyetlen német sem, aki áthágná a közlekedési rendszabályókat.

395