Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Seres József: A mai ifjúsági regény útja
A mai ifjúsági regény útja (Az ifjúsági regény fejlődése a Sirály-könyvek tükrében) Az utóbbi évek ifjúsági irodalmi termését vizsgálva úgy érezzük, hogy minden tekintetben ’gén nagy pezsgés indult meg. Ezt egyébként az itt-ott megszervezett viták is mutatják. Gondolunk elsősorban a gyermekversek művészi isziínvoinailániaík soha nem látott virágba szökkenésére (Weöres Sándor, Csanádi Imre, Nemes Nagy Ágnes, Zolik Zoltán stb.). Bcszéllhetnéník a mai mesékről, s a bátran új műfajnak tekinthető meseregény fejlődéséről. (Persze, ha úgy vesszük Móra Ferenc Gsiüxsailia CsiaJ'avári Gsiailavélr című remek állatregénye iiis meseregény vök már, de valójából a fogalom olyan művekhez kapcsolódik inkább, mint Szabó Magda: Tündér Lala, Görgey Gábor: Hősűincér, vagy hogy külföldi példát is említsék Exuperi: A kis herceg.) Sokkal kevésbé világos az ifjúságii regény helyzete, fejlődése. Pedig ez a terület szintén forrásban van. Sőt, a megjelent művek számát és sokrétűségét tekintve ez a legizgalmasabb. Nem vél etilen, hogy a Móra Kiadó bizonyos elvek szerint sorozatok kialakítására törekszik: Sirálykönyvek, Delfin-könyvek, Kozmosz-sorozat, Pettyes könyvek, történelmi regények és ezeken kívül sok más, sorozatba .nem sorolt ifjúsági regény jelenik meg. Megfelelő előzmények (kritika, résztanulmányok, kutatások, vitáik) nélkül az egész komplexumot felmérni, átfogó képet adni aligha tudnánk, mégis úgy vélijük, hogy ha csak egy vonalat megragadva vizsgálódunk is, hasznos, .és bizonyos tekintetben megalapozó munkát végezhetünk. Az ifjúsági regény egészének áttekintése, mérlegelése helyett ezért választottam a'Sirály- könyveket, s abból is inkább csak az utóibíhi két .év termését. De oka az is, hogy az említett sorozatok közül a cél, az. ifjúsági regény maii helyzetének vizsgálata szempontjából ezt látom a legtöbbet ígérőnek. Sokkal egyszerűbb lenne jellemzéseket írni a megjelent művekről, de az átfogó téma, a helyzet felmérése, a fejlődés útjának kerosése még akikor is fontosabb, jobb, ha esetleg tévedések, vagy ponitjatlnnságofk csúsznának be, hiszen - mint .már említettem - alhihoz, hogy mindenben biztosabban ítélhessünk, sokkal több előzményre kellene, hogy támaszkodhassunk. Ismernünk kellene nemcsak a műveket, hanem az eddigi fejlődés útját, sokak véleményét. Köztudott azonban, hogy az ifjúsági irodalom érdemleges vizsgálatában még mindig csak a kezdeteknél tartunk. Tanulmányok, bírálatok is csak időnként születtek, s ha vitázunk, vagy mérlegelni kívánunk, nemigen támaszkodlhatunk csak az ilyen vitákban fölvetődő problémákra, ítéletekre. A Sirály-könyvek profilja nem élesen elhatárolt, de - mint az Életünk hasábjain már kifejtettem (Három Sirály-könyv, 1972. <>. szám), ,,ha a Sirály-sorozatra gondolunk, elsősorban olyan típusú regények jutnak eszünkbe, amelyeket nemcsak hogy a gyermekek számára írtak, hanem amelyeknek a hősei is többnyire csak gyermekek lehetnek”. S ha ezen elgondolkodunk, egyre inkább erezzük, hogy az ifjúsági regényeknek ez a típusa elég régen kialakult. Nem új tehát, de ilyen koncentráltan mégsem találkozunk vele előbb. (Vagy legalábbis most, a sorozatba tömörítés feltűnővé teszi.) Tematikája ugyan elvileg igen sokrétű liehet, az a tény azonban, hogy ma már minden 10—1'4 éves gyermek, akik számára a sorozat készült, általános isoklai tanuló. Érthető, hogy a Sirály-könyvek zöme valamilyen módon kapcsolatban van az iskolával, az iskolai élettel. Csak kitérésiként említem meg az ötvenes évek úttörő-regényeit, amelyek több-kevesebb sikerrel közvetlenül .az. iskolai élethez kötötték a tematikájukat. Erről most nincs szó, a kapcsolat azonban elkerülhetetlen, még ha a legkülönbözőbb romantikával, a gyermek egyéni életének, gondolat- világának föltárásával igyekeznek is részben általánosabbá, részben sajátosan egyedibbé, s így vonzóbbá, érdekesebbé tenni. Tipikus példa erre Kiss József László: Jó szelet, kapitányi, vagy Megay László: A foglyot etetni kell című ifjúsági regénye. A múltba tekintve könnyen megtaláljuk ezeknek a regényeknek az immár klasszikussá vált ősét, A Pál utcai fiük-at. Molnár Ferencről minden irodalomtörténet megállapítja, hogy világhírét elsősorban színdarabjainak köszönheti, de legértékesebb alkotása A Pál utcai fiúk, amely megjelenése óta akarva, nem akarva ott van minden ifjúsági regényben. Innen indulhatunk hát el mi is, és bármilyen paradoxonnak .tűnik, úgy kell folytatnom, hogy de vajon eljutottunk-e már odáig? Vagyis, hogy születtek-e azóta újabb klasszikus igényű ifjúsági regények? Sajnos, nincs sem helyem, sem módom nyomon követni ezt az azóta megjelent művek elemzésével, pedig bizonyára sok érdekes jelenségre bukkanhatnánk. Ezt azonibain a jövő kutatás feladatai közé kell sorolnunk. Most annyit .igyekszem belőle kiimiarkolni, amennyi témám szempontjából elengedhetetlen. Saját szavaim helyett idézem Hegedűs András tanulmányának néhány sorát: „Molnár Ferenc ebben a regényben gyeilmektörténebet ír le, mindent a gyermek' szemlével lát, a gyermek érzellmei 377
