Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám - Becht Rezső: Szenvedők (elbeszélés)
alig hagyta el a szobáit, a csengő már újra berregett végnélkül, miért Lacika úgy menekült a csengőhöz, mint az alkoholista a három decihez. Falusi gyerek volt, valahonnan távol a forgalomtól. Ezért, momeg azért is, mert odahaza már megkezdődtek a tavaszi munkák, a család nem látogathatta, csak egy-egy levelezőlap érkezett, amit aztán órákon át 'betűzött. Mivel ő maga még alig tudott írni, Józsi látta el a titkári teendőiket. Ez nem volt egyszerű feladat, mert Lacika a levelezőlapot a legkülönfélébb nyalánkságok követelésével akarta megtölteni, s legfeljebb még kutyáját, a Vakarcsot tiszteltette, Józsi viszont Lacika egészségi állapotának közlését is fontosnak tartotta. Nagypénteken nagy változások történtek. A két gyerek lekerült a szenvedés futószalagjáról. Józsit gyógyultan hazaengedték, Lacikának meg -a további műtétekig félévi szünetet adtak. Szépen elbúcsúztak tőlem, Józsi .még jótanácsokkal is ellátott, aztán egyedül hagytak. Node már hozta a futószalag az új szenvedőket. Laci ágyát Bori Géza foglalta el, egy szélesvállú, pirospozsgás, de aggodalmas tekintetű fiatal tanító, aki feleségével együtt egy félreeső falu iskoláját vezette. Vannak családok, amelyek a kórházzal szinte összeforrtak. Boriók is ilyen család voltak. Apa, anya és a két gyermek egymást váltotta a kórházi ágyon, pedig valamennyien szinte kicsattantak az egészségtől. Ebben .az évben újra Géza, a családfő volt a soron. Ez alkalommal vesekő okozta roham hajtotta be a kórházba. Nem csoda, hogy hite és bizalma teste iránt végleg megrendült, és .az ősaggodalom ráncával hom- lókán örökösen azt figyelte, hogy testének melyik tartományában tör ki valami újabb zendülés. A harmadik ágy új. gazdáját az ápolónők úgy fogadták, mint a portás a szálloda hűséges törzsvendégét. Női fodrász volt Soós Jani, a dauerok és egyéb bodorok mestere. Mint ilyen értette, hogyan kell bánni a nőkkel, akik különös gyengédséggel viseltetnek a hajukban matató és lényüket szépítő férfiak iránt. így, a fájdalomtól fcétrét görnyedve, oldalában a félév előtti veseműtét mindig újra felszakadó sebével, még sikeresebben hárfázhatott volna a nővérek szívhúrjain, ha Jani hárfázó természetű lett volna. De ő nem az volt, hanem jó férj, gondos apa. Ezenfelül szenvedélyes motorozó és horgász, kinek álmaiban a főhelyet a Rába .menti horgásztanya foglalta el. Most tehát miniket hármunkat rázott a futószalag a keskeny szoba közösségében. Én még nem mozdulhattam, de Géza és Jani a betegek testvériességével segítettek mindenben. Este, munkaideje letekével beült hozzánk az egyik főápoló, akit az egész kórház az egyöntetűség kedvéért Pali nővérnek mondott. Csöndben folydogált a beszélgetés betegségről, .szenvedésről, gyógyulásról, a tavaszról, amely már halványzöld fátyollal kezdte beborítani a fákat a kórház kertjében. Reggel, amikor a takarítónő kitárta a folyosó felé a szobaajtót és a hajnali napfény fésülni kezdte az ágakat, sóváracn néztük a mindjobban duzzadó rügyeket. Bori Géza a vallató bíró módszereivel szerette ismereteit gyarapítani. Kérdezett. Keresztül-'kasul és szünet nélkül kérdéseket tett fel. Faggatott. Minden betegség legapróbb tünetét kikérdezéssel megállapította és gyűjteményében elraktározta. A gazda nem gyűjtheti lovai számára szorgosabban a téli takarmányt, mint ahogyan ő vas- villázta agya padlására a tünetek szénabáláit. Ápoló, pláne főápoló, a tünetgyűjtés szempontjából értékesebb volt szemében bármely orvosnál, .mert az orvos szakkifejezésekkel, latin nevekkel ködösíti el a dolgokat, míg az ápoló közérthetően merít gyakorlati ismeretei tárházából. 328
