Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám - Bába Mihály: A lebegő betontetőn (elbeszélés)
BÁBA MIHÁLY A lebegő betontetőn Vince az állványnak döntötte vállát, elővette cigarettáját és rágyújtott. Kifújta a füstöt, felnézett a tizenhat emeletes épületre, amelyen már csak a tetőnyílás zsaluzása maradt. Az ácsok néhány lépésnyire tőle szerelték fel és várták a brigadéros jeladását. De Vince csak állt töprengve, s néha a felvonulási épület felé lesett. Szabót várta, a munkavezetőt. Meg az új embert, akit patronálnia kell.- Átképzős akar lenni. Szakmunkás. Ács - mondta Vincének Szabó. - Te mint szocialista brigádvezető felajánlhatnád, hogy patronálod. Ez is egy jó pont nektek. Vince bólintott: jöhet a gyerek. De nem jött. Szabó sem jött. Intett az embereknek, menjenek fel.- A feljáró korlát zsaluzását kezdjétek - mondta a helyettesének, az aprótermetű Szalka Jánosnak.- Jól van, komám. De feljössz?- Fel, csak megvárom Szabót.- Menj be az irodájába.- Minek? Majd jön. Szalka felment a brigáddal a tetőre. Délre végezni akartak, mert ebéd után már az új ház zsaluzását szerették volna elkezdeni. így is lemaradtak. Tegnap kellett volna végezni a C épületen, de annyian lábatlarikodtak körülöttük, hogy nem tudtak dolgozni. Aztán az ő zsebük bánja meg. Tíz éve tartja együtt a brigádot, mert ő jó keresetet biztosít annak, aki dolgozik. Négyezernek meg kell lenni havonta, akikor érzik jól magukat az emberek a brigádban. Biztatás nélkül dolgoznak ők, csak időben jelezzék, mi a következő feladatuk. Végre kinyílt a barakkajtó. A köpcös Szabó gyors léptekkel gázolt át a dimbes- dombos területen. Mögötte a madárcsontú, farmernadrágos fiú tiblábolt.- Jó reggelt - nyújtotta kezét Szabó. - A brigád?- Már fent vannak.- Mikorra lesztek kész?- Délre biztosan. Délután már a D épületen akarunk dolgozni.- Jól van. Na, itt a f,iú. Szatmári Jóska. Gondjaidra bízom. Ahogy megbeszéltük.- Jól van. Akkor menjünk. A fiú szó nélkül követte Vincét. Szabó már messze járt. Hangosan veszekedett a segédmunkásokkal, akik sörös üvegeket bontogattak fel. Ez a mi reggeli kávénk, kiáltotta az egyik röhögve. Vince hallotta a veszekedést, de nem törődött vele. A felvonó előtt megállt, eldobta, eltaposta a cigarettáját. Szemügyre vette a fiút, aki nem tudta, hogy mit csináljon a kezével. Hol zsebre dugta, hol hátra tette, s egyik lábáról a másikra nehezedett. A fene egye meg, szólni kellene valamit, gondolta. Ez a Vince elvtárs csak néz, néz, mintha most látna embert először. Szabó elvtárs azt mondta, nagyon rendes, szocialista brigádvezető, olyan, akire mindig lehet számítani. Mellette meg lehet tanulni a szakma csinját-binját. 319
