Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám - SZEMLE - Kovács József László: Cs. Nagy István: Emberi ábécé

Hitelesen örökíti meg verseiben a lószamaras Dóczi bácsit, aki „nem valódi rögök ellen” indul szántani, „Talán szélmalmok ellen?”

„Egyházas-hetyei riport”-jában összefonódik ,-a „kettős ívű szivárvány” a „Négyezernyi ártá-ny” fsivítása, az állatorvos magyarázata „A mezei szorgalom akadályairól” és a tájjal eltörölhetetlenül összefonódó Berzsenyi emléke, aki meglepődne, ha ezt a fejlődést láthatná. Ez az ötvöződés egyébként is gyakran jelentkezik -nála. „Song az elkerülhetetlen vonulásról” versében nem hat keresetten a song a címben, az elmúlást remekül fogja meg néhány sorban:

„Kész legyen fia szárnya korai vonulásra”

Ugyanakkor az elmúlásnak is tü-ndéri fényt ad a beömlő lösz-fal -és a különös hangzású „gyurgyalag-nyár” kifejezéssel:

„Beomló löszfalaknál rövid a gyurgyalag-nyár”

Ez a kedv a különöshöz mélyen dokumentált. Csak a közvetlen világát jól ismerő költőtől telik olyan sorokra, mint az italos nagykamasz fenyegetőzésére csomagpostás apjával szemben:

„Add ki a jussom, lovam, tehenem!

Nem apám, nem apám, agyonverem!”

Toldi Miklós indulata ez, csak sókkal parlagibb változatban, mely attól lesz igazán mai, hogy (a nyilván külföldiekből álló .. .)

„... előkelő kocsikaraván

bénán szurkol két hám fás bennszülöttnek:. .

A többször említett tájban-gondolkodás olyan versekben bizonyítja leginkább saját létjogosultságát, mint -az „Ivánc golgotája”, ahol a tragédiát megíró költő azt is tudja, hogy „bűnrészes, vezeklő özvegy állította.” Ezért „maradjon Ivánc Golgotája”, vagy említsük a „Böstörgés egy címszó felett” című verset, ahol az Üj magyar lexikont olvasó költő rögtön tudja, hogy „Ebből bizony Béri Balog Ádám kimaradt” és a kis kölesdi győzelem nem feledhető el, -mert a feledés, saját múltunk elhanyagolása, olyan pusztulás előjele, -mint „a tízdekás agyvelejű huszonöt méteres ősgyíkok”-é, hisz a kis győzelmek.

„ellenpontoznak egész századokat.”

Ebbe a szinte időtlen történelmi pannóba belefér a „Romkerti ősz”, ahol a régész spánielje „Ott napozgat az időtlen borostyánkőúton” és „loncs-rázva helytáll az ős kövekért”. Az „Arx Sárvár”, tizenhatodik századával, Sylvester Jánossal, az első -hexameter mámorával, mellyel szemben erőtlen volt Báthori Erzsébet, a „-sárkány-kedvű nagyasszony”, „hogy -megalázza Sárvár tizenhatodik századát.” Az -emberekben tovább kísértő múltat figyeli meg a költő Eszterházy Mikló-s - a Fényes Mikló-s - hajdani portáján, ahol mindenki cseléd volt egykor, majd felteszi -a kérdést: „Volt? Itt is görnyed a presszóban pár parádéskocsis-képű.” Ez a múltidézés azonban mindig jelenünkben való hittel -fonódik össze, a dobi kastélyban, a -mostani gyermekvárosban kószáló költő Károlyi Mihályt idézi:

286