Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - SZEMLE - Kovács József László: Cs. Nagy István: Emberi ábécé
.. valaki jár és vár itt valakit - a vörös grófot a vörös Katinka.” Cs. Nagy István költészete a mesterség kitűnő ismeretével párosul. Néha játékosan vállalkozik is arra, hogy ritmikai készségét csillogtassa, mint a „Sugovica-Mondóká”- •ban, ahol szinte dúdolni kell az olvasott verset, vagy a Ritmusgyakorlat-nak is hívott versben, ahol a küldönc kislány ritmusra „Szedegeti a bucit a boltban a faipari fényesitőknek.. Az évezredek összefonódása jelenünkkel ragyog fel Cs. Nagy szép „Bukoliká”-já- ban, ahol a Pásztorral beszélgető Vándor hexameterben faggatja beszélgetőtársát, a Pásztort: „Mennyi a sertéspásztori illetmény: fizetés, föld, ház, miegyéb, s hogy elég? Mekkora, hány a család?” Az örök-klasszikust egyáltalán nem érezzük időszerűtlennek... A kötet másik erőssége a címet is adó sorozat, az: Emberi ábécé, ahol évtizedes kötődés jegyében ,a szerzőtől is idézett Martialis, Janus Pannonius, a német klasszicizmus nagyja: Goethe epigrammázó kedvét követve alkotja remekbe sikerült kis versek sorát, az egyetemes esztétáról, aki mindenben egyformán lő bakot, a ma is létező tantárgysovini sztáról, aki, személyes tapasztalatok nyomán is mondhatom, ma is megírandó figura, vagy a formák hazúg bűvöletében élő főnökökről, akik a szájukban tartalmatlanná váló tervvel kívánják elbűvölni a világot... A Curriculum Vitae egyenesen költői telitalálat, korunk olyan figurájáról, aki volt már „... káderes és kabinos, dramaturg, betanított munkás, diszpécser, pénzbesz.edö, telepőr: húsz-egynéhány évvel gorkiji változatosság. Életrajzból elég, jöjjön a gorkiji mül” „Ha lesz egyetlen csattanó-találatom, megkaptam a remény minimumát, hogy egy maradandó epigrammát is írjak valamikor.” Az utószó idézett önvallomás-részletéből is látható, hogy milyen magasra állította önmaga előtt a mércét, és azt jónéhány idézett epigrammájával sikeresen át is ugrotta. (Magvető, 1972) KOVÁCS JÓZSEF LÁSZLÓ 287
