Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - KÖZLEMÉNY - Sonkoly István: Weöres Sándor megzenésített versei
A ljubljanai iskola helyzeténél s hagyományainál fogva kiválóan alkalmas a kultúrák, művészeti áramlatok közti közvetítésre. Mivel a délszláv képzőművészetet a szlovén fővároson át erős nyugati hatások érték és érik ma is, ez a közvetítés elsősorban a sokféle izmus átvételében, megszűrésében nyilvánul meg. Érvényesül a (hagyomány, a hazai realisták, impresszionisták, expresszionisták öröksége is. A főbb áramlatok között ma már eléggé elmosódtak a határok, s bár az ábrázoló, realista igényű művészet néhány (sikerültebb alkotásban fel-felbukkan, a divatos irányzatok - pop-art, op-ant, szürrealizmus, a nonfiguratív számos változata sfb. — eléggé feloldották a hagyományos formákat, beolvasztották eszköztárukat. Ezzel a műfaji határok is (bizonytalanabbá (mások szerint rugalmasabbá) váltak, kitágultak. Különösen a reklámgrafika, a „fogyasztói társadalom” igényeihez gyorsan alkalmazkodó műfaj változott dinamikusan, felélesztve halottnak vélt, vagy divatjamúlt stílusokat, ábrázolási módszereket (pl. szecessziót), felhasználva a fotót, a vágástechnikát, a harsogó színeket és az optikai trükköt. Lojze Logar - akinek munkásságát az I960, évi muraszombati tárlat óta ismerjük - úgyszólván kitérő nélkül halad a reklám grafika csapásain, rugalmasan átvesz mindent, amivel hatásosan, de egyszerűen kifejezheti önmagát. Vállalja a grafikai „termelés” ipari jellegét, „[gyártmányainak” is divatos sorozatcímeket ad: Figura BMC, Figura M, Figura R, Figura XXX, számos művében ipari festékanyagot használ (akiül), a fogyasztói társadalom iigónyei tárgy- és témakörében keresi képei okát és ürügyét. Szombathelyen 'bemutatott munkái - isz éri gráf iái - a nagy példakép, Andy Warhol hatását mutatják, különösen Warhol világhírű sztár-szerigráfiája, a Marilyn (1967) ösztönzését. Logar is szívesen ábrázol foto grafikus pontossággal (kŰlisérácsozat áttűnésébon) világhírű filmcsillagokat, szex-szépségeiket. Logikus felépítésű képei nem bírálnak, csak jeleznek; ironikus fintor helyett a hűvös tárgyilagosság látszatot adják. Nagyvonalúsága, mesterségbeli tudása és intelligenciája több európai város kiállítótermében (Bonn, Cuxhaven, Velence, Párizs) szerzett elismerést vagy éppen díjat. Stefan Flauko, aki 1967-ben mesés-játékos felfogású és hangulatú temperaképekkel mutatkozott be a Franc Novak galériában (Fenyőlakodalom I-1I), két évvel később groteszk olajportréjával hívta fel magára a figyelmet, 1071-ben pedig akril-itemipera Fekvőjével (fekvő manöken, zebracsíkos ruhában) bizonyította mesterségbeli tudását. Üjabb munkáiból a Felhők alatt című sorozat érdemli a legnagyobb figyelmet. Sejtelmes, melankolikus hangulatú iátomásos képek ezek,, nagy síkokban felvitt halványkék, halványszürke, halványzöldes árnyalatok, és végtelenre tágított láthatár adják a különös keretet és hátteret a magányos, a félelmeitől hajszolt embernek. Csupa jelzés és jelkép minden: a felhő is (utalás az atomfelhőre), a horizont is, a gótikus méretekre nyújtott emberi alakok (élők és élettelenek) egyaránt. Hauko az 1'967-es játékosságtól, a mesehangulattól (Fenyőlakodaiom) eljutott a tragikumig. Közben széles ívben bejárta a modern festészet és grafika csábító tájait, s Graz, Klagenfurt, Piran, Mariikor kiállítótermeit, megszerezve a pirani p l akárki állítá s egyik fődáját és az „futárt 71” díjat. Az elvont stílus követői közül Franc Mesaric mutatkozott be kockák színes halmazából épített tájaival. Hauko és Logar művészetével csak annyiban rokon az övé, hogy erős gondolatiság jellemzi, továbbá a nagyfokú egyszerűsítés. Kockái súlytalanul — látszólag minden rendezettség nélkül - libegnek a képkivágás erőterében, legfeljebb a rokonszínek vonzása, a kontrasztok taszítása teremt némi rendet köztük. Mesaric pályája is - mint Hauko .festészete - bővelkedik kitérőkben, kísérletek görbéiben. Az 1-967. évi kiállításon vegyes technikával készült, valóságtartalmú képeket láttunk tőle (Széken ülő mosolygó férfi, Cigányhál), két év múlva erős kontúrokkal festett olaj portrét (Nevető nő), az 1971. évi Hennáién akril tanulmányokat (Bábu, A vasárnap tervezete), most pedig geometrikus alapozású absztrakciót. Valószínű, nem ez az utolsó állomása 36 éves muraszombati festőművész pályafutásán. A fentiekből kitűnik, hogy a mai szlovén művészet rendkívül fogékony a divatos irányzatokra, a stilizálásra, elvontságra, pop-artos egyszerűsítésre, a montázs, kollázs és más jellegű vegyes technikák alkalmazására, a műfaji korlátok lerombolására, a „tiszta stílusok” feloldására. Ha van is hagyományos értelemben vett tájképi estészet, realista ihletésű és felfogású emberábrázolás, csak elvétve. Régebbi szlovén^magyar tárlatok anyagából tudjuik, hogy Pandur Lajos, Ante Trstenjak, Bratoz Remigij, Toso Primozic és Ladislav Dane (Danes László) éppen valóságábrázoló tájképékkel mutatkozott be. Danes d969-es Téli tájképe például a magyar tájképiestészet dunántúli ágával tart igen közeli rokonságot. A Szombathelyre hozott képei is megőrzik a realizmus igényét, de vaskosabbá, tagolatlanabbá vált az ábrázolt világ. Mintha valami lomha földmozgás átrendezte volna a felszín tárgyait vagy kiszámíthatatlan (belső erők átformálták volna az emberi arc vonásait. Ez a néhol mítoszba hajló vaskos realizmus szabadon bánik a 'látvánnyal, átfogalmazza a valóságot, de bizonyos részletekben érvényesíti a klasszikus szabályokat (pl. a perspektívát). iAz összkép: a hagyományos formáktól, témavilágtól a nonfiguratív s még inkább a pop-szerű ábrázolás felé tart szlovén szomszédaink képzőművészete. Kísérletező hajlamuk és a festészet divatos fenegyerekeinek (pl. Hundertwasser) látványos sikerei miatt útkeresésük néhol utánzásnak látszik, de szakmai tudásuk és fegyelmük többnyire átsegíti őket a modernizmus buktatóin. 281
