Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - SZEMLE - Bárdosi Németh János: Zöld arany
szemle Zöldarany Pákolitz István „aranyőszi ég” ragyogásé kötete a löldarany. Jel című, 1971-ben megjelent válogatott versei után a tizedik kötete, és ez a számadat már mérlegelés is. Ismeretes, hogy Pákolitz István költői pályája későn bontakozott iki. Első versei 1950-ben, Három költő gyűjteménye pedig 1954-ben jelentek meg. De a késő kezdet nem vált hátrányára, termése gazdagon beérett. Legfeljebb az első kötetekben is fel-felbukkanó korábbi versek nem mutatták a pályaív tiszta vonalát. Verseiről több értékelő tanulmány jelent meg (Bata Imre, Bertha Bulcsú, Bécsy Tamás, Pomogáts Béla, Szederkényi Ervin, Tüskés Tibor), és ezekben kirajzolódik helye és szerepe mai líránkban. Űj kötetéről Csanádi Imre (a kötet szerkesztője) ezeket írja: „Nem népi és nem urbánus, nem konzervatív és nem modem, nem ösztönös és nem elvontan spekulatív - ezeken a kategóriákon Pákolitz István túljutott, föléjük emelkedett. Városlakó, .mai ember, de nem tagadta meg plebejusi gyökereit, nyelve, közlési módja demokratizmusát. Témában, hangnemben, formában, érdeklődésben igyekszik lépést tartani korával, de magától értetődő természetességgel nyúl vissza - ákár témáért, akár versformáért - a távolabbi és közelebbi múltba. Ösztönösség és tudatosság ugyancsak szerves egységbe fonódik költészetében.” Ezek a megállapítások hitelesek, s inkább a hagyományőrző, mint (kísérletezései ellenére) az újító költőt mutatják. Lírai melegség, de nem elomló, kemény tartás jellemzi költészetét. S örvendetes, hogy még mindig pezsgésben van: a téma és megformálás fejlődésének tanúi vagyunk. Lírájának sokféle a forrásvidéke: az ironikus, de .mindig morális tartalmú közéletiség (Gyertyagyújtás közben, Hivatkozások) a származás, a „szegénység költészete” (Krétarajz anyámról, Nyolcas, Vásárfia), az Arany János-i tiszta szerelem (Almafa), az emberi tisztesség (sokszor biblikus témákban jelentkező) variációi. Az „ajándék-idő” őszi zümmögése ebben a kötetben (költészetében hangsúlyozottabban) jelentkezik külön témakörként. Emlékezünk korábbi A sárga fal (minden bizonnyal legnagyobb hatású verse) döbbent víziójára, melyben a kor betegsége mellett a benne bújkáló „hetvenhétféle nyavalyákról” beszél: „testemben szigorú jegyekből lassacskán összeáll ] a mindent pontosan felleltározó iszonyú halál / elpattanó buborék lesz sok megkezdett dalom / s annyi mindent kellene még elmondanom.” S ebben a kötetben az Inf'arctus cordis, a Kelj föl és járj, Ajándék című versei már ennek a sejtésnek fájdalmas valósága, de kemény, férfias szembenézéssel: A „kései bíztató verőfény” újabb munkára serkenti, és versek légiója születik „fölös, szép erői”-ből. A szerelem (amely korábbi verseiben is ellenállás lesz) „reszkető fájdalmasan szép tiltakozás / a halványuló pipacs hullása ellen”, most is egészséges és biztos kapaszkodó: Két szívroham között uzsora haladék a rettegő szünet.- Ki bírtad: bírd ki még! 282
