Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Börtön - 1973
- Igen.^- Itt mindenféle akad. Beszélhetsz gyilkossal, sikkasztóval, verekedővel, tolvajjal. Csak egyet ne feledj: ,az öltözetük egyformává teszi őket, pedig ahány ember, annyiféle. Mindegyik egy sajátos harmónia, vagy inkább diszharmónia ... Az intézet a büntetés végrehajtási intézetek harmadik típusának felel meg. Szigorított bö'tön. A rendelkezés még meglehetősen fiatal, kevesen tudják, mit jelentenek a fokozatok. Dióhéjban azt, hogy a bűncselekmények súlyának megfelelően más-más rendszerű intézetben töltik le a büntetésüket az elítéltek. A legenyhébb típusú a fogház. Ide elsősorban azok kerülnek, akik gondatlanságból vétséget követtek el. A szocialista társadalomban a büntetésvégrehajtás alapelve a produktív, társadalmilag hasznos és nevelő hatású munkáltatás. A börtönök valamennyi típusában alkalmazzák, ám a munka bizonyos értelemben kedvezménynek számít. A fogházban a legtöbb & kedvezmény, itt tehát dolgozhatnak az elítéltek. A börtönben és a szigorított börtönben is, sőt a fegyházakban is. Ezeknél a fokozatoknál azonban több a szigorítás, és egyre kevesebb a kedvezmény. A szigorított börtön — ahonnét e tudósítás szól - szintén foglalkoztatja az elítélteket. Konfekcióüzem és rádióelektronikai berendezéseket gyártó részleg működik. Kívülről semmi sem látszik. Magas falak, kiemelkedő jellegzetes épület, amely sokkal inkább hasonlít egy öreg vízimalomhoz, mint a börtönhöz. Belül azonban minden más. Megfigyelhettük, a szabadultak túlnyomó többsége nem szívesen beszél a börtönről. Amikor „ott és olyan körülmények között” éltem - írta az idézett levélben az egyikük. S milyen más volt, amikor kilépett „azon a kapun”. A közfelfogásban a börtön bélyegnek számít, a ,börtönviselt - ha csak nem javíthatatlan, megrögzött — szégyelli az ott eltöltött időt, s későbbi életére kihat: visszafogottabb, tartózkodóbb lesz. S noha a társadalom a büntetés letöltése után zöld utat nyit számára, sokáig kirekesztettnek érzi magát. 3A börtön sok mindenre megtanít. F. Józsefnek nemrégen meghalt az apja. Jött az értesítés: ekkor és ekkor lesz a temetés. A negyven éves férfi erősen sírt. A zokogástól rázkódott a válla. A nevelők és az őrök tudták, hogy nem őket akarja „meghatni” sírásával. Őszintén, belülről tört fel a fájdalom: öt esztendeje nem látta az édesapját... A börtönigazgatóság gyorsan döntött: F. Józsefet négy napra szabadlábra helyezi, hogy részt vegyen apja temetésén. A férfi levetette a rabruhát, felöltözött és kilépett a kapun. Négy napra szólt a szabadság. Négy és fél órával korábban jött vissza. ..- Mit szólt, hogy elengedték?- Nem tudtam szólni semmit, nem számítottam rá, hogy hazaengednek. De azt tudom, hogy semmilyen fenyítéssel nem értek volna el nálam akkora hatást, mint ezzel. Sok év után itt kaptam igazán megbecsülést, emberséget, bármilyen furcsán hangzik is.- Miért került ide?- Csalásért - mondja lakonikus tömörséggel. Kislakás tervrajzokat másolt és értékesített. Anyagbeszerzést is vállalt, a pénzt felvette, de az anyag nagy részét nem szállította a megrendelőknek. Kék szemű, jó arcú férfi. Ritkuló haja kissé hullámos. Az év végén végleg szabadul. Jó magaviseletéért egy fokozattal enyhébb típusú intézetbe helyezték, így került ebbe a börtönbe. Törzslapján számtalan dicséret olvasható. Az üzemben szalagvezető, a zárkában zárkafelelős, az udvaron sétáltató. .. 259
