Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pozsgai Zoltán: Őrség, merre mész?
Ez így van. Moldova - világosan kitűnik szociográfiájából - a környezetéből eléggé kiszakítva vizsgálja az Őrséget. Nézi ugyan Őriszentpéter új gyárát, de azt nem látja eléggé; nem tartja az őrségi nép felemelkedése szempontjából elég jelentősnek, hogy a közeli Körmenden és Szentgotthárdom rohamosan nő, gyarapodik az ipar. Pedig elég sok pénz áramlik (be ezeknek a városias településeknek az iparából is az Őrségbe. Moldova túlzottan & „Baksaszer” körül él őrségi tartózkodása alatt. És innen mintha magasabbaknak látná az Őrség temetőinek régi, sajátos fejfáit, mint a környék gyárkéményeit és tv-antennáit. (Külön tanulmányok szólnak a régi fejfákról. Ámbár ezeknek egy része azt mondja, hogy az itteniek nem olyan szépek, mint ,az Ausztriához csatolt Felsőőr - amely nem tartozott közvetlenül ahhoz az Őrvidékhez, amelyről itt szó van - temetőjének ősi, kazettás, üveglapos fejfái.) A régi fejfákat immár mindenütt sírkövek váltják föl. Ezt a „váltást” senki sem tudja megakadályozni. Az őrségiek a megnövekedett keresetek, kereseti lehetőségek birtokában, ezeket értelmesen felhasználva új középületeket, üzleteket, iskolákat, kultúrházakat, házakat, utcasorokat építettek, azaz építenek. Ezt látja Moldova, elismerően bólint, nyugtázva a látottakat. De a látvány csak egy ideig tölti el örömmel, aztán úrrá lesz lelkén a szomorúság. „Fölsír benne a Baksaszer” - ahogy nemrég írtam - a sajátos, zárt udvarú, szeres, „kástus” építkezés fogyatkozása miatti keserűség. Kőszegi Frigyes is ismer az őrségben úgyszólván minden „szert”, régi, sajátos stílusú, néprajzi szempontból érdekes és értékes épületet. Nem egyszer megírta, publikálta, hogy ezekből az épületekből, stílusokból meg kell menteni, az új házakba, középületekbe át kell örökíteni amennyit csak lehet. Ezt Őriszentpéteren ás a környéken sok építtető meg is szívlelte már, noha a magánépíttetők nagy többsége, valahogy inkább menekül a régi építkezési módoktól, formáktól, mert azokat nem tudja összeegyeztetni modern igényeivel. Azzal, hogy legalább két, de inkább három vagy négy szobája legyen. Fzek kényelmesen nyíljanak egymásból, illetve a verandákból. Jól helyezkedjen el bennük a konyha, a „spejz”, a fürdőszoba. Legyenek nagyok, világosak az ablakok. Legyen hely az olajkályhának, rekamiénak, „Varia”-bútornák. Kőszegi mindezt látja, érzékeli. És egyebek között azt mondja: némelyik új ház lehetne szebb, gazdagabb, hagyományosabb stílusú, de .azért sokkal többet érnek ezek az új házak azoknak, .akik bennük laknak, mint régi, szeres, kástus házaik. Mellesleg Zakál György írta 1818-ba.n kelt, érdekes monográfiájában a régi őrségi, zárt udvarú építkezésekről: ezek nagyon tűzveszélyesek, körülzártságuk miatt bűzlenek a trágyától, roppant egészségtelenek, kultúrálatlanok. Az új házak, házsorok építéséhez az őrségiek többnyire úgy keresik meg a pénzt, hogy valamely családtag a tsz-bem dolgozik, a család más tagja (vagy tagjai) pedig az erdészetből, a cipőgyárból, Körmendről, vagy Szentgotthárdról hozza a pénzt. Aztán . létezik a háztáji, aminek & munkáit a családtagok közösen végzik el. Dekát ez a körülmény azt is jelenti, hogy naponta nagyon .sokan „rajzanak ki” az emberek mindenfelé ezekből az új házakból, házsorokból. A régiekből is, de belőlük megközelítően sem annyian. Aktatáskásan, overálban, felöltőben (ha hűvös van) mennek sokan. Zsebükben ebédjeggyel, gázöngyújtóval, .a nők közül sokan nadrágosan, vagy miniszoknyában. Sokan mennek munkába autóbusszal, vagy motorkerékpárral. És mennek csapatosan a csivitelő diáklányok, velük évődve a diákfiúk. A lányok szépek. Akárcsak a fiúk, többnyire már kórházban születtek, a feljavult táplálkozástól, sporttól, egyebektől egyenletesen fejlődtek. Kőszegi mosolyogva néz utánuk. Csakhogy ezt is megértük! Moldova György is találkozik velük, főképpen reggelenként és alkonyatonként. írásában elismeri, hogy éppenséggel nem rossz a sorsuk. írja is, hogy az itt élő emberék251
