Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pozsgai Zoltán: Őrség, merre mész?
- ha némiképpen törődnek is az Őrvidék társadalmi, gazdasági, szociális fejlesztésével, alapvetően nem, azaz rosszul végzik ezt. Főképpen azért, mert nincs elég kultúra, hagyományápolás, amit pedig semmi más nem pótolhat. A fentebb említett „őrség vagy Eőrségh" című cikkemben egyebek között azt írtam: „írásának indulatosságából ítélve Nádassy legszívesebben előszedte volna az őrségi nép régi szerszámai közül ,a „dorgát”, „dorgálu”-t, amellyel hajdan a lent megbugázták .olykor a haragosaikat is, s azzal csapott volna oda Vas megye „bürokrata”, az Őrség múltja és kultúrája iránt érzéketlen vezetőinek.” Információit - ez írásából kiderül - nem az „eredeti” őrségiektől szerezte, egy-két kivételtől eltekintve. Hanem inkáhb néhány „bevándorlott” embertől. Moldova György is járt az Őrségben. Ahogy mondja, huzamos időt töltött itt a Baksaszeren lakva, ha éppenséggel nem is eleget. Ő - ez érződik szociográfiájának eddig közölt részleteiből - több „eredeti” őrségi emberrel beszélt. Nádassynál sokkal világosabban látja az Őrvidék állapotát, fejlődését. így tényszerűbb, higgadtabb, mint Nádassy. Alapvetően elismerően szól a nagyon költséges és eredményes meliorálásról, „igazolja” ennek szükségességét. Elismerően szól az Őrvidék kiterjedt állami erdeinek gyarapodásáról, a nehéz erdei munkák egyre eredményesebb gépesítéséről. Úgy tűnik, jól ismeri az Őrség és környékének immár jelentékeny iparosodását, sőt a tsz-ek, állami gazdaságok mezőgazdasági termelésének iparosodását is. Most már ez is egy lényeges, részleteiből. Mindennek ellenére írásának „esszenciális” magva: „Az Őrség panasza.” Őrség-mérlegén az eredmények, örömök serpenyője súlytalan, fölbillen. A panaszoké, hiányoké pedig nehezebb és lebillen.* Azt hiszem, sőt meggyőződésem, hogy Moldova igyekezett nagyon alaposan áttekinteni az egész őrséget. Én ezt egyértelműen „kiérzem” szociográfiájának megjelent részleteiből. Mindennek ellenére írásának „esszenciális” magva és címe: „Az Őrségmérlegén az eredmények, örömök serpenyője súlytalan, fölbillen. A panaszoké, hiányoké pedig nehezebb és lebillen. Aztán jön Kőszegi Frigyes. Egészen más „hangnemben” ír az Őrségről a Népszabadság 1973. május 8 i számában. Az ő írásának címe és „esszenciája”: „Az Őrség öröme.” A szerző szenvedélyesen bírálja Moldova Őrség-mérlegét, miközben tételesen felsorolja a szóban forgó tájegység fejlődését szolgáló, konkrét intézkedéséket, azok eredményeit. Kőszegi különösebben nem tanulmányozta az Őrséget. Ő tulajdonképpen ivánci. (Ivánc közvetlenül az Őrvidék mellett fekszik, és itt nincsenek különösebb távolságok.) Szereti, kiválóan ismeri az Őrséget. Most is gyakran hazajár, nemcsak szülőfalujába, hanem az Őrségbe. Az ő Őrség-mérlegén az eredmények és örömök serpenyője billenti föl a hiányok, panaszok serpenyőjét. Az Őrség fejlődéséről alkotott, pontosabban eredendően kialakult, létező véleménye tehát ellenkezik Moldováéval. IV. „Csábító az a gondolat - írtam nemrég -, hogy valahol a kettőjük véleménye között van az igazság. De nem így van. A különbséget különféle optikájuk okozza. Főképpen az, hogy Moldova (korábban Nádassy) már vizsgálódásai közben is végletesen eltúlozza, fetisizálja az Őrvidék egyik sajátosságát. Azt tudniillik, hogy a szóban forgó tájegység korábban egy néprajzilag sajátos mikro-társadalommá, etnikummá rezerválódott. Ennek a sajátosságnak - amely most, a civilizáció révén jócskán bomlik - a túlzott bűvöletébe andalodott, s alapvetően ebből szemléli az Őrvidék fejlődésének eredményeit és követelményeit”. 250
