Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pozsgai Zoltán: Őrség, merre mész?
szülőföldünk POZSGAI ZOLTÁN Őrség, merre mész? A Vas megyei Őrség (Őrvidék) fölött ismét viharos véleménykülönbségek kavarognak. Nincs Vas megyének, sőt az egész Magyarországnak még egy olyan kicsi, de nagyon vitatott tája, mint a Zala és a Kerka patak völgyében elterülő Őrség. Noha csekély területet ölel fel ez az Őrvidék, lakóinak száma még 10000 sincs (amikor legtöbb volt, akkor sem érte el a 12 500-at) gazdasági, geológiai meteorológiai, politikai, szociográfiai, történelemtudományi, etnográfiai stb. stb. stb. tanulmányik, cikkek, könyvek, polémiák sokasága jelent meg róla. A nagy érdeklődést, irodalmat főleg két körülménynek köszönheti. Értékességének és értéktelenségének. Nagyon értékes az őrvidék sajátos történelmi •múltja, s nagyrészt éhből eredő és táplálkozó etnikai arculata. Viszont gazdasági értelemben csak mostanában válik értékessé ez a tájegység. Kevés itt a szántó, sok az erdőkkel teletűzdelt domb, a kilúgozott, savanyú, erodált, rossz víz- és levegőgazdálkodású talaj. Az említett könyvek, tanulmányok, szociográfiák, vitacikkek főképpen a szóban forgó táj értékességét kívánják publikálni, megőrizni és értéktelenségét kívánják értékességre fordítani. Az Őrségről szóló, általában kiváló munkák, alkotások között persze akadnak gyengék, semmitmondók, félresikerültek is. Amelyekben, egyik nagy művészünk szavaival élve (egy ifjú művére mondta; nem szó szerint idézem), nagyon sok minden értékes és új, csakhát, ami értékes, az nem új, ami pedig új, az nem értékes. Ha nem is egészen, eléggé ilyen Nádassy Lászlónak, a Valóság 1971. 10. számában közölt „Rebellió” című indulatos írása is, amely az Őrségről szól. Ez a „valóságfeltáró” írás indította el voltaképpen azt a közlés-sorozatot, amely Moldova Györgynek „Az Őrség panasza” című szociográfiai kötetével (a Kortárs folytatásokat közöl belőle) folytatódott, majd Kőszegi Frigyesnek, a Népszabadság 1973. május 8-i számában közölt „Az őrség öröme” című írásával, azt követően pedig e sorok írójának a Vas Népe 1973. május 27-i számában megjelent „Őrség vagy Eőrségh” című reflektálásával. Az egész immár egy terjedelmes és szenvedélyes „Őrség-vitává” dagadt, amelynek a lényege: mennyit „nyomnak” ma az Őrség fejlődésének mérlegén az eredmények és örömök, mennyit a hiányok és a panaszok? 247
