Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Tóth Tibor: Ezt csak úgy mondom

kettára, átüti, zuhan .négy emeletet, s a pincébe érve millió fényes gyöngyszemre esik szét. Csukva van a szemem.- Ezt mind kiolvasod? - kérdezték a lányok, amikor hónom alatt néhány könyvvel a könyvtárból hazaijövet találkoztam velük.- Á, nem - mondtam - az öcsém barátja ismer egy srácot, akinek az egyik rokona tud olvasni. Annak viszem.

A lányok vihogtak; mintha a könyvek lapjai közül (betűk pottyan tak volna a földre.

Te vágytól teli, magnót üvöltető, táncaid tekcrgésébe menekülő, farmerban feszítő, hajadat niöveszt- gefcő, ,,mindent csak azt mem”, ‘lányok után £uitó, fiatalságodat fitogtató, széles vigyoirú kamasz, te! Lassan felnősz, nyakkendőbe szorítod nyakadat, hulló hajszálaidat számolgatod, rossz társaságtól félted a lányodat, cs nem jársz már ismeretlen országutakon, kezeddel integetve száguldó autók

előtt. Lassan felnősz. S az öröknaiptár lejár.

ENGEM MINDIG HAZAVÁGNAK — olvasom a trikója hátán. Na és? Engem talán nem? Holnap én is felírom a:z ingemre.

Ugrálnak a házak, az emberek, a kocsik, mint egy kinyíló sötét száj közeledik egy kapualj, egész testemmel elfordulok, egy szemüveges arc kerül elém, .száguldanak .az üvegfal mögé zárt fényképezőgépeik, síibakancsok, pulóverek, s egy pillanatra tudok csak kiszakítani valami érdekeset ebiből az ugráló világból, egy arcot, egy lábat, egy mosolyt.

Becsukta az ajtót. A folyosó üres volt és csendes, csak az ajtók mögül hallatszott valami mormogó s- féle hang. Érezte, hogy verejtókes az .arca. Odasétált .a tükör elé és belenézett. Kinyomott az arcán egy pattanást, ,az izzadtság belefolyt a .sebbe és csípte. Bement a W. C.-be, megmosta az arcát, a zsebkendőjébe törölközött. Amikor újra a folyosón volt, előkotort a zsebéből egy agyon.nyomorga.tott cigarettát. A fele dohány 'kifolyt belőle, a papírja gyűrött volt, de azért rágyújtott. Az első slukktól majdnem köhögési rohamot kapott, alig tudta elfojtani. Aztán nyugodtan szívta tovább, alakja lassan cigarettalfüstíbe olvadt, mintha füstté akarna válni ő maga is az iskola folyosóján.

Először a szagára figyelt fel, fürdés után, kint .az utcán. Nem tudta elképzelni honnan jön, végül az orrához emelte a kezét. Hazafelé szappant vásárolt, otthon aztán elkezdte kefével is súrolni magát. Hiába. A szag csak nem akart megszűnni. Egy hét múlva már ,az egész testét büdösnek érezte. Kezdte kerülni az embereket, félt, hogy mindenki érzi rajta. Rászokott, hogy a kezét nézegesse hosszan, a kezét, amelynek pórusaiba ibeleette magát az olaj. Tenyerének vágásából hosszú, sötét csík húzódott a mutatóujjáig, lemoshatott!amid.

A kocsi falta a kilométereket, a mutató úgy állt a százas számon, mintha odaragasztották volna.- Tudod, öcsi, nekem fene tudja miért, de nincs honvágyam. Kétévenként hazajövök anyámhoz meg az öcsémhez, elviszem óikét furikázni, évente két-három csomag, aztán alii right. Ha tudom, hogy hazajöhetek, akkor ez nekem elég. Nem igaz? Csak tudnád, hogy mit diagytam én itt! Nyomort, öregem. Nyomort! Anyám a téeszcsében robotolt reggeltől estig, az öcsém traktoros vodit, sőt még most is az. Ej, de én örökké nyugtalan voltam. Nékem nem .»makkok az, hogy a disznók alól hordjam ki a trágyát. Nem bizony! Amikor jött az ötvenhatos budli, úgy leléptem, mint a sicc! Tudod mi lett belőlem? Fotós egy sex-lapnál. Tudod mi .az öcsi? Business! Kérsz egyet?

Hátranyúlt, és a hátsó ülésről a fiú kezébe nyomott egy újságot. Az átlapozgatta, egy-egy képet hosszabb ideig nézegetett, aztán belerakta a sportszatyorba.

A tag nem hagyja abba a szöveget, csak beszéd, beszéli. A hangja messziről jön, eltorzul, mintha röfögne. Jól áll neki a .svájcisapka meg a .gumicsizma. Disznók alól sex-új Ságokat kotor ki egy vas- viddávad, s nyögve szórja a fekete Olds Mobilba.