Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Bratka László: Mosoly Pabló Nerudának (vers)
BRATKA LÁSZLÓ Mosoly Pablo Neruddnak Ön néha oly naiv és ártatlan mint a süket nagyapó ki együttnevet a rajta csufolkodó unokákkal, mert nem akar ünneprontása lenni örömüknek, úgy is ha nem is tudja miről van szó. Az Ön szavai olyan emberiek mint az őshorda ásta mammutverem: belehullik a halál, a napszekérnek csapda: prédájául a költőnek, a költő asszonyának, barátainak, és mindenkinek ki szereti a verseket (de csak ezeknek) Az Ön vers-kezei között örökkévalókká válnak a tárgyak: Mídász, kit nem fenyeget pusztulással szép igézete, mert a kenyér megmarad kenyérnek, a fa fának és mégis az öröklét varázskörét rajzolja köréjük a szó. Ön úgy köti tárgyakhoz az életet mint gravitáció-zsinór a Földet a Naphoz nem tudja, vagy csak hinni nem meri: az olló kinyílik, a levegőben burrog máris és bombákat old ki egy távoli város fölött, baktériummal fertőzték az Andok titokzatos kőpókját, és ha megindítják összemássza a Földet és a minaretek., hiába dől nekik a vándor, egy gombnyomásra célbaröpitik az. atomtöltetet. 242
