Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - SZEMLE - Bodri Ferenc: Kós Károly "országépítője"

lyik erősen bírálta, Gaál Gábor a magzatot is), és alig jegyezhető irodalmi-történelmi távlattal Várkonyi Nándor értékeli .a regényt, a koncepciót és annak megjelenését visz- szaállítva a maga természetes logikai rendjébe is. „Az első költői mű, amely csakugyan az ,országópítőt’ láttatja meg velünk... egy lelkiismeretesen kialakított felfogásnak minden részletre kiterjedő, pontos ábrázolása, megjelenítése. .(Az újabb magyar irodalom. Bp. 1942.) Bővebb magyarázatra - úgy tűnik, hogy nemcsak terjedelmi okok folytán - Várkonyi is aligha vállalkozhatott.

Kós Károly, az „új építőmester” valóban romantikus fundamentumra építette a maga István-képét. Irányzatossága szembetűnő: az „akarata ellenére pogánygyőző, szíve ellenére politizáló, ilymódon ’ emberi esketi’ király” (A magyar irodalom története 6. kötet. Bp. 1966.) őrlődő és belső vívódásokkal terhes alakja ugyancsak szemben áll a két háború közötti korszak államalapító, töretlen hitében pogány vért ontó, németbarát szentjével, ugyanígy a harctól sorsszerűén irtózó ember az „ősi vitézi erények” lángját új és új legendákkal tápláló, turulkodó korszellemmel is.

Kós Károly emberi és írói útját nem célunk itt bemutatni, ismert adatokkal sem kívánjuk tágítani a szűkén mért lehetőségeket, elállunk az istvánkori történelem adatainak és problémáinak idézgetésétől is. Kós építő- és iparművész, festő, grafikus, etnográfus és műtörténész, eredeti és elsődleges szenvedélye az architektúra. Nyomtatásban korábban csak művészettörténeti tanulmányokkal, kultúrhistórúai könyvekkel jelentkezett. Minden további pálya - így a literátori is - bizonyos kényszerhelyzetek jó ered ménye: íróvá „az iróhiány és a bizonytalan egzisztencia” tette 1920 táján, mindaz, ami a történelmi és életrajzi alakulások folytán rájaszakadt. „így csinált belőlem, a harminchét esztendős, családos, facér építészből írót, nem a magam szándéka vagy kíván sága, hanem egyrészt az akkori íróhiány, illetve szükséglet, másrészt az -ón bizonytalan egzisztenciám. író lettem tehát, de nem kizárólagosan. Mert azóta és amellett grafikus és földműves, lapszerkesztő és könyvkiadó, kultúrszervező, sőt építésztanár és idővel újra építész is voltam” (Én és az írás. 1963.).

Tehát szükségből vált erény: Kós hangján és tollán is megszólaltak egy súlyos korban (némi iszivárványos buktatók után) az emberi és nemzeti józanság hangjai. „A magyar parasztok érdekeiért szállt síkra, s azt hirdette, hogy a román, magyar és szász szegénységet :sem történelmi okok, sem pillanatnyi érdekek nem állítják szembe egymással. Radikális, damekratikus programmal akart alkalmazkodni a 'tényleges helyzethez” (Kortárs, 1969. február; Taxner Ernő). „A három nemzet kulturális együttműködésének és a magyar szellemi életnek megszervezésében történelmi fontosságú munkát végzett a két háború közt” (Magyar Irodalmi Lexikon 1. köt. Bp. 1963.), olykor vitathatóan és mindig vitatkozva, állandó szellemi harcban a kortársakkal, de mindig tiszta szándékokkal és humánus becsülettel, állva időt és csatákat, feledve személyes indíttatást.

Ahogy Móricz Zsigmond számára Erdély történetének egy tündérkertes és árnyékos szakasza szolgált példázatul az 1919 őszén elveszett lehetőségek lassúdad és reformpolitikai megközelítésére (utólagos és okoskodó mérlegelésének aligha van helye itt), úgy nyújt alkalmat az erdélyi író előtt saját eszméi kifejtésére az „országépítő” élet- és korrajza, ahol a főszereplő nem a korábban meghirdetett és idővel megszokott szent vagy lovon száguldó, kardos, pajzsos és pallosos katona pusztán, „inkább egy politikai akarat végrehajtója” (Taxner). Egy időben felismert, végzetes, sorsos és szükségszerű akaraté - Géza fejedelem az elméleti megalkotója, ösztönzője a történelem -, amely a széthullott és széthúzó törzsi magyarság (vele az itt talált és befogadott népek) össze fogását és újraszervezését, mint a Duna-medencében való maradás egyetlen és elengedhetetlen feltételét tűzte önmaga, később a fia elé. Minden további ennek a felismerésnek a következménye, ebből a pontból nézhető, érthető és követhető. Kós koncepció179