Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - SZEMLE - Bodri Ferenc: Kós Károly "országépítője"
jában Géza még pogány, felesége, Sarolt keleti keresztény, de Vajkot, a „kisebbik ve zért” már új módra keresztelted, Gellérttel a kor legmodernebb nevelését biztosítja számára, egyidejűleg Csaoád hatásán megismerteti az ősök törvényeivel és szokásaival. És ez utóbbi bármennyire is vonzóbb a fiatal Stephanus előtt (akár az erdőelvi gyula komor egyénisége, példája, ragyogó felesége, ennek mokány gyermekei), mégis az apai akarat - benne a laza törzsszövetségből nemzetté válás történelmi parancsa — végrehajtása az egyetlen biztos és helyes út. Előbb a győzelem a benne is eleven „pogány” vágyak és a vadűző, kalandozó és sarcoló nomád álmok felett. „Te arra vagy választva, hogy országot építs. A kicsi róasa illata hamar elszáll, s kinek kell az elhervadt rózsa? De örökké való hatalom a földön egy van: a keresztre feszített Krisztus szentegyháza. És annak éles a karja: a császár...” - mondja a kis- vezért kísérő Radla barát az erdőelvi első utazás tanulságául. Radla a pogány Géza legfőbb tanácsosa, aki Dobókafia Csanáddal együtt István egyik szellemi atyja és Sarolttal hármuknak a továbbiakban is meghatározó kulcsszerepet juttat az író. Hitük, erejük, ellenállásuk és idegengyűlöletük közös gyökerű, Csanád győz majd a német hadak felett, előbb Ajtonyon. De akkor már a gyula, a szépszemű asszony, Radla és Sarolt az országon kívül vannak ... Az idézett pár mondattal zárul a regény Első könyvének története, a kitűzött, megismert és vállalt elrendelésé. István előbb az övébe dugott kést markolássza feldü- hödten, majd kijózanodik: izmainak elernyedésével a felhőtlen álmú ifjúság tetőzik itt. Szertefoszlik a személyes vágyak, a pogányud képzelt hősi és nagyúri szerepnek még a lehetősége is. Sírva hagyja ott Erdőelvét, az őt rokoni csókkal búcsúztató, szívében szerelmes és forróvérű asszonyt, vele ifjúságát, öntestére mért álmait, és a gyulától nyert enged dammel, az ígért támogatással indul a trón felé. A regény további „könyvei” már a végrehajtott program keserű és súlyos epizód jait villantják elénk. István tehát Kós regényében és Erdő el vén (Erdély) válik egy akár huszadik századi és aligha szubjektív eszmény testévé, majd hősi akarattal és zúzos belső válságok, önmagán bemutatott áldozatok árán éli át és irányítja a krónikákból megismert eseményeket: Koppány legyőzését és lemészároltatását (feje és testének darabjai szolgálnak intelemül), politikai reményű házasságát az álmatag Gizellával (aki végül is gyűlöli a „magyeriiaikat”, elsőként Csanádot és főleg Vazult), gyermekeinek korai, majd Imrének ifjúi halálát (1031-ben, az új „vajik” szinte a pogány vadászösztönök áldozata), Ajtony népének meghódoltatását (ebben segíti Csanád), az erdőelvi furcsa hadjáratot, a gyula és fiainak megfutamítását és ibántatlan menekülésüket, a keserű és barbár temetést Tonuzoba felett, Vazul támogatását a bajor föld megszáguldá- sában, a béketárgyalásokon, majd rabságba vettetését és megcsonkíttatását. A nagyobb közösség, az alakuló nemzet felismert egyetlen érdekéért nem kevés öngyötréssel, sok belső vajúdással, termetes testi és szellemi lemondással áldozó első király (benne az utolsó fejedelem) kárpáti tetteit és európai szövetségeit mindig a program időszerű érdeke határozza meg, mögötte és benne a pogány múlt emlékei, magyarságának legyőzött indulatai. Bár a német lovagok hitükkel és tudományukkal segítik a honosok letelepítésében - ugyanígy a sokféle nációból idenőtt papok - az új katonák nehéz vértjei, taktikája és ereje a sokféle és újféle harcban, István szemlélete mindvégig a saját nemzetéé. A kisgyermeket meggyalázó német katonai főembert meg- korbácsoltatja, ,az elégtételt vevő Csanádot nem bünteti meg, a megbékíthetetlen és kielégíthetetlen német császárok fondorkodásainak és fegyvereinek, ésszel, karddal és haddal ellenáll: a magyeri vezérben, Csanádban ott az ősi virtus és az ősi ösztönök. Kós tollán az „apostoli király” korántsem az „évezredes német szövetség” első bajnoka, hanem éppen abban az első, hogy átlát a szivárványos béke osalóka résein, és a magya- ros-szlávos ősi modorban kivívott győzelem után Vazullal ő maga szabja derűsen az 18c
