Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - TANULMÁNY - Szabó István: Petőfi és a pápai középiskolások (részlet)
SZABÓ ISTVÁN Petőfi és a pápai középiskolások * Egészen különös, a tanításinál új felismerésekhez vezető élményt jelentett a Pápán forgatásra kerülő Petőfi film előkészítése. A Budapest Filmstúdió Vállalat városunkban forgatja a Petőfi életéről készülő színes játékfilmet. A koncepció szerint az egyes szerepeket - a passiójátékhoz hasonlóan - teenager korú diákok játszák, akik közben megőrzik saját mai személyiségüket és külsődleges jegyeiket is. Ehhez természetesen nagy számú diák szereplőt és statiszta gárdát kellett toborozni a pápai középiskolákból. Április 18-án találkozott a készülő film rendezője, dramaturgja és operatőrje a könyvtár zsúfolásig megtelt Jókai termében a pápai középiskolásokkal. A négy iskolából száznál több fiú és lány gyük össze, elsősöktől negyedikesekig. Kardos Ferenc, a film rendezője mindenekelőtt az ifjúságot akarta megszólaltatni; nem előadást tartott, hanem beszélgetést kezdeményezett, mivel a merész elképzelés valóra váltásához nem statiszta-báfeúkra, hanem Petőfiért lelkesedő és a film célkitűzéseivel azonosulni tudó fiatalokra volt szükség. Az ilyen beszélgetésekhez jó alapnak látszott az, hogy a fiatalokkal egy hónapon keresztül több alkalommal is beszéltünk már erről a filmről, és maguk a filmesek is jártak kint minden iskolában, kollégiumban, s így jogosan lehetett feltenni nekik a kérdést; mit hallották eddig, mit tudnak a terveikről, s mi ezekről az elképzelésük? Am a beszélgetés nem indult meg, s így ismét csak Kardos Ferencnek kellett a csendet megtömi. Mindenekelőtt arról akarta meggyőzni a fiatalokat, hogy a mai ifjúság számára nem lehet közönyös Petőfi alakja, hogy ez a költő művésznek, embernek és forradalmárnak is olyan nagy és jelentős volt, hogy minden kornak újra és újra szembe kell nézni vele. S mivel a terem még mindig hallgatott, tovább beszélt a fiataloknak a terveiről:- Ezt a filmet együtt akarjuk csinálni veletek, ezért kérjük a segítségeteket. E nélkül nem mennénk semmire. A munka közben sokat kell majd beszélgetnünk-vitáznunk Petőfiről, csak így fedezhetjük fel őt magunknak. Majd arról beszólt, hogy a filmben nem a sokak által eddig ismert, szobortalapzaton álló problómátlan hőst akarják megformálni. Petőfi alakja jóval bonyolultabb ennél. Többek között sok olyan jellemző vonása volt, amely a mai ifjúságban is megtalálható. Beszélt a gyalogosan vándorló, szekerekre felkéreszkedő, csárdák fészereiben éjszakázó fiatalról, aki tele van protes- tá'ó indulattal és dühval, aki bizony nem hasonlít a tankönyvek jólfésült alakjához, hanem lópten-nyomon irritáló, néha már botrányos felhangok jellemzik, amelyek bizony nem egyszer váltottak ki korábban felháborodást. Petőfi sokszor az egész világgal szembenálló mert lázadni az elavult, megcsontosodott szokások ellen, mert mindent tagadni, mindenre nemet mondaná. Ezután a fiatalok is kezdtek megnyilatkozni, „tanácsot adni”. Engem, aki akkor már hónapok óta gyűjtöttem a benyomásokat, először az lepett meg, hogy a felszólaló * Részlet a szerző Hogyan tudom Petőfi eszmevilágát, költészetét közel vinni tanulóinkhoz című pályadíjnyertes tanulmányából, amelyből a Kritika 1972. évi 11. számának 9. és 10. lapján A gimnazisták Petőfi-képéről címmel mát olvashattunk szemelvényt. MS
