Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - TANULMÁNY - Szabó István: Petőfi és a pápai középiskolások (részlet)

diákok - akik közt pedig sokan aspiráltak egy-egy szerepre - mennyire a saját teenager partikularitásuk színvonalán tudtak osalk a feladathoz és különösen a felvillantott Pefcőfi- képhez közeledni. A felszólalások többségében a fiatalok lépten-nyomon úgy tüntették fel Petőfit, mint az autóstoppal utazó, csak protestálni 'tudó mai fiatal múlt 'században élő, és ezért .még nem elég tökéletes mását. Igen meglepett az is, hogy a rendező által ismertetett Petőíi-képhez most imár úgy szóltak hozzá, azt úgy építették tovább, mint olyan természetes és ismert dolgot, amiről ősidőik óta nekik is tudomásuk volt. (Noha mint emlékszünk, ennek nyomát sem az interjúkban, sem a szavalók versválasztásában előzőleg nem tudtam felfedezni.) Igaz, a diákok mintegy húsz százaléka nyilatkozott csak meg, de volt, aki hússzor is szerepelt. így aztán sok javaslat és 'tanács született: - Közismert, hegy Petőfi mennyire szerette a bort, mennyit ivott, ha már most azt akarjuk, hogy a film megfeleljen a mai modern kornak, akkor ne bort igyon, hanem gint vagy whiskyt. Mások az autóstoppolás mikéntjére, többen a szereplők modern öltözködésére tettek javaslatot. Sok hozzászólás foglalkozott a beat-zene alkalmazásával, amely jól kifejezi a maii fiatalokat. A Petőfi szerepére aspiráló .negyedikes gimnazista szelíd, szőke hajú, kék szemű álmodozó Júliát képzelt miaga mellé. Sók hozzászólás kezdődött úgy: „Ha a rendezők azt akarják, hogy igazán a mai ifjúságot mutassák be,. ..” És ezután jöttek a tanácsok, amelyek gyakran a nemrégen bemutatott filmék élményéből (Eper és vér, Szelíd motorosok, Sípoló maosfcakő) táplálkoztak.

A több mint két órán át tartó felszólalás-sorozat, s a fiatalókkal való későbbi beszélgetések élménye alaposan felkavart. Sók olyan kételyt ébresztett bennem, amelyre máig sam tudok választ adni sem magamnak, sem másnak. Mindenekelőtt az késztetett önvizsgálatra: miért maradt ki az én koncepciómból Petőfinek a mai ifjúsággal való párhuzamba állítása? Miért indítottam én egész más hangulati alapról a tananyagot? Ezek az élményeik és az általuk kiváltott kérdések ezután állandó szerepet kaptak a munkámban, és hatásuk alól akkor sem tudtam kivonni magamat, amikor az interjúkból nyert információk végső tanulságaival kellett 'szembenéznem.

Félreértés ne essék - gyakorló pedagógus vagyok, aki nem egzaktságra törekvő s minden oldalról alátámasztott ifjúsági szociológiát ír, hanem .azért akar tájékozódni, benyomásokat gyűjteni, hogy a mindennapi munkáját eredményesebben végezhesse. Am most itt van a Petőfit dilinósnak nevező kislány, a sok szavaló, a Petőfit teenageresítő felszólalások és a több oldalas interjúk élménye. Ügy érzem még pillanatnyilag is magam, mint Goethe szellemet kiengedő bűvészinasa. Hogyan parancsolják rá az interjúkból oly gyakran előbukkanó „harciasságtól és indulatosságtól idegenkedésre”, a nekem nem tetszett, hogy mindenkivel szemben állt, hogy a szerénység nem tartozott fő tulajdonságai közé” - megfogalmazásokra, amelyek sorozata mögött én ,már-már egy ifjúságunkra valamiképpen és valamiért jellemző vonást véltem felfedezni; hogy békésen férjen össze azzal a sok protestáló és szembenállást követelő hozzászólással? Egyáltalán, mi jellemzi hát a mi fiataljainkat, a túlzott konzervativizmus vagy a neofita mo- dernség-kergetés? A kicsit álmodozó lágyság, vagy a határozott és kemény indulatok? Én, aki holnap ismét .az osztályok elé állok, nem kerülhetem meg ezeket a kérdéseket és agyon se okoslkodhatom, hiszen a nevelés céltudatos ráhatást, tervszerű oktatást tételez fel: a tanárnak tudnia kell, mit akar oldani és mit kötni. Avagy hogyan bizonyítsam szubjektív benyomásaimból, hogy mennyire fennáll a magunk becsapásának veszélye, ha ,a tőlünk távol és merőben más talajon keletkező, de a tömegkommunikáció és a kultúra bizonyos megnyilvánulásai által elég közismertté tett jelenségeket .korunk 'mindenütt érvényes ifjúsági és modennségi meghatározóiként fogadjuk el?

Ezek a kérdések elméletileg még ma sem tisztázódtak bennem, és csak a tanítást gyakorlatomban adtam rájuk határozott választ.