Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - TANULMÁNY - Kiss Károly Ernő: Kisfaludy Sándor életútja és költői fejlődése
mat. A költőt ekkor nyolcadmagával bűnbakként távolították el a Gárdából.38 Ezzel vége lett a vidám bécsi életnek, de még egyéb remények is befagytak. Pedig ezek igen biztatók voltak. 1795. szept. 4-én jött először haza szabadságra Kisfaludy. Előbb Medina miatt nem akart, de most épp azért jött, hogy felejtse a művésznőt. Ám valószínű Mihály úr is szorgalmazta látogatását, mert tervei voltak fiával. Elérkezettnek látta az időt, hogy elsőszülöttje házasságra is gondoljon, s e célból nézzen körül az ismerős családoknál. Ekkor ismerkedett meg költőnk Skublics Imre barátja révén Szegedy Rózával, Szegedy Ignác zalai alispán leányával, akit hírből eddig is ismert, sőt már látatlanul is felkeltette érdeklődését. A találkozás Vashosszúfaluban történt, ahol Szegedy Róza nagynéniénél vendégeskedett. Ezt követte néhány együtt töltött kellemes nap a badacsonyi szüreten. (A Szegedy-rokonoknak és Kisfaludyéknak is volt itt szőlőjük.) A hír nem volt hazug, s az okos, művelt, emellett szép és magabiztos lány megnyerte a fiatalember tetszését, de az igényes Rózára sem volt hatástalan a jó- megjelenésű és ugyancsak művelt testőrtiszt udvarlása. Mármost elképzelhetetlen-e a nemrég táncosnőjével szerelmeskedő fiatal tiszt érzelmeinek őszintesége? Nem érezhette-e a különbséget a két nő közt? A „virtus”-nak előtte is megvolt a becsülete, a táncosnő varázsának pedig csak gyengesége, „tüzes természete” engedett. Ez az új eszményi jelenség miért ne pendíthetett volna új hangokat szívében. „Nem úgy mentem, ahogy jöttem, nagy különbség volt közöttem, aki valék azelőtt, s aki lettem, látván öt” - idézi az élmény emlékét a Kesergő Szerelemben (71. dal.) Ezután történt a szerencsétlen fegyelmi ügy. Az áthelyezett tiszteket hazaengedték szabadságra hosszú útjuk előtt. Kisfaludy Gógánfán egy közös rokon vendégszerető házában találkozott ismét szíve választottjával egy farsangi vendégségben, s ez alkalommal megkérte a kezét. Az okos leány kitért a határozott válasz elől, de amikor szenvedéllyel közeledett hozzá, visszautasította. Elváltak, valószínű búcsú nélkül, és Kisfaludy sebzett szívvel, felajzott érzésekkel utazott vissza Becsbe, s onnan az idegen világba, az ismeretlen sors felé. De reményeit nem adta fel. Róza hidegsége is érthető. Nem bízott talán a férfi jellemében, akiről hallhatott egyet-mást, vagy talán őszinteségében sem hitt. Valóban meg kellett még egymást érdemelniük. Ám ez az új érzés: Kisfaludy nemesebb indítékú szerelme, ha talán nem is volt olyan örvénylő, mint a megénekelt Himfyé, hasonló lehetett az oltványhoz, mely a rakoncátlan, vad alanyban megeredve nemesebb gyümölcsöt fog njajd teremni. A két találkozás történetét csak vázlatosan mondtuk el. Kisfaludy közvetlenül sehol sem írt róla, de levélregényéből s egy-két Himfy-versből kifejthető a történet minden részlete. Ezek nyomán többen is megírták Sándor és Róza szerelmének regényes históriáját. A FRANCIA HÁBORÚK SODRÁSÁBAN Küzdelmes évek következnek most Kisfaludy életében, s ezek bele vannak ágyazva az egész Európát, de még az egész világot is megmozgató napóleoni háborúk zajlásába. Közelebbről az első és második koalíció háborújába. (Ausztria részéről 1792-97 és 1799-1801 között.) Eposzba illő kora lehetett ez az egyes embernek is, s Kisfaludynak valóban az, ha nem is épp iskolai értelemben. Viszontagságos utazások idegen népek között, félelmetes vagy tündéri tájakon, dúló és véres harcok, mindenről feledkezés a szerelem bűvöletében, kesergések és honvágy, végre sok külső és belső vívódás után hazatalálás a rég sóvárgott otthonba: nem homéroszi színfoltok-e költőnk történetében? Eposz persze nem, de irodalmi értékű más művek valóban születnek ez élményekből. 449
