Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - TANULMÁNY - Kiss Károly Ernő: Kisfaludy Sándor életútja és költői fejlődése
Ezek: a Napló és francia fogságom, a Kesergő szerelem és a Két szerető szív története. Lássuk hát a további életutat és benne e művek létrejöttét! Exgárdistáink egy Lombardia védelmére kirendelt zászlóaljhoz beosztva kéthónapi menetelés után értek állomáshelyükre; Kisfaludy egyik társával Milánóba (1796. márc. 6-máj. 6.). Ausztria, Stájerország, Tirol regényes tájain vezet változatos útjuk, ám alig érnek a lombard fővárosba, melyet költőnk szebbnek, kulturáltabbnak tart Bécsnél is, s benne igen jól is érezné magát, máris közeledik a Bonaparte vezette győzelmes francia had. A császár katonái a város fellegvárában védelemre rendezkedtek be, de helyzetük kilátástalan. 45 napi ostromzár után, mely 3 napig tartó pusztító tűzharccal végződött (máj. 14-jún. 29.), a vár kapitulált, és költőnk már a hadifoglyok közt menetel Franciaország és a bizonytalanság felé. Ütjük háború sújtotta vidékeken, zord hegyek közt kígyózva visz, felkapaszkodva a Colle di Tenda csúcsára is, hol a szédületes magasságban már a Földközi-tenger végtelen kékje is kitárul, majd levezet a napfényes Riviérára. Itt a magyar tiszteket egy barátságos dél-franciaországi vidéki városba, Draguignanba irányítják. Itt-tartózkodásuk (júl. 29-szept. 16.) fogságnak éppenséggel nem mondható. A polgárok szívesek voltak hozzájuk, megvolt a szabad mozgásuk a város határain belül, s ha az ellátás a háborús országban nem lett volna szegényes, akár üdülésnek is beillett volna. Kisfaludynak ennél többet is jelentett, mérhetetlenül többet! Sok szabad ideje, felhalmozódott élménye, újabb olvasmányai s egy finomlelkű, irodalmilag művelt francia lány barátsága folytán ez a Draguignan lett utolsó írót nevelő iskolája.39 Itt született meg benne végsősoron a költő, s már az a költő, aki Himfy búját elkesergi. Hogy milyen érzésekben fogamzik ez a poézis, milyen élmények, emberi kapcsolatok, irodalmi hatások fejlesztik, bontakoztatják, a költő egykori írásaiból deríthető ki valamennyire, főleg irodalmi értékű Naplójából. Összehasonlítva ezt korábbi próbálkozásaival, az a véleményünk, hogy költőnk a nagy utazás előtt inkább csak készült az írói pályára, ábrándozott, lelkesedett, tanult és olvasott, de vagy kifejezőkészsége volt még erőtlen (Pozsony, Erdély), vagy alkotásra szorító élménye hiányzott (Bécs). De itt az osztrák-olasz-francia úton nemcsak a panorámák bősége, nemcsak az események forgataga sokasította meg élményeit, de felszakadoztak benne a költészetet inkább felszító hiányérzések is: a magányosságé, legalábbis viszonylagos értelemben, mert környezetében inkább csak pajtásokat és sorstársakat ismert, semmint hasonló érzületű és gondolkodású barátokat; az otthonhoz fűző friss és fájó emlékezésé (így az elszenvedett kosárra), az elégedetlenségé helyzetével, katonai pályájával, amelyből nemcsak kiábrándult, de keserűség is tölti el azok iránt, akik erre a sorsra juttatták. Ez ugyan nem állandó hangulat nála, hisz a kényszerű utazás jó oldalait is értékeli: „Ha pedig fogoly leszek, hát - hiszen diadalom! Mert akkor az ellenségnek költségén meglátom Franciaországot és ingyen drága tapasztalásokat szerzek magamnak” - írja Naplójában. Mégis, borús óráiban meg-meg- újulna'k a hiányérzések és egybeolvadnak honvágyával. Csak egyszer hazavergődhetne innen Zalába, ahova úgy akar odagyökerezni, hogy csak valamely balerőszak szakaszt- hatjja ki ismét és hozhatja idegen földre - fakad ki az ostrom halált osztogató napjaiban. És miért éppen Zalába? „Bizonyosan az az oka, hogy úgy kötve vagyok Zalához - írfa már Draguignanban hogy ennek kies vidékeiben kezdőnek kifefleni szivemben a szerelem és barátság érzeményeinek első zsengéi. (Napló 131. 1.) Tehát nem a szülőföld, az ősi ház és birtok, hanem a szerelem és a barátság a hazahívó csillaga. E hármas érzés már a hosszú út első hónapjában csinos kis versben fonódik egybe a szabadulás és új élet forró óhajával. 450
