Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Heitler László: Egry József-emlékkiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

művészetről,

művészekről

HEITLER LÁSZLÓ

Egry József emlékkiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

Húsz évig kellett várni a művész halála után, míg Egry József életművét együtt láthatta művészetének tekintélyes létszámú - s egyre növekvő - tábora. Csaknem érthetetlen ez a hosszú várakozás, különösen a két évtized második fele. Az eltelt idő azonban nem volt teljesen haszontalan, mert módot adott a kutatás kiszélesítésére, elmélyítésére. Legszembetűnőbb eredményét Egry korai munkásságának minden eddiginél teljesebb feltárásában látjuk. Azt is a pozitívumok közé sorolhatjuk, hogy a különböző Egry-kiállítások, kezdve a sort az 1951-es emlékkiállítással s végezve a Bakony Múzeum anyagának tavaly őszi bemutatójával, melyen az 1972 nyarára talán megnyíló badacsonyi Egry emlékmúzeum részére vásárolt művek voltak láthatók, lassacskán világossá tették, hogy amiből kisebb-nagyobb gyűjteményeket láthattunk, az a magyar piktúra egyik európai rangú alkotójának életműve. A Szíj Béla művészettörténész által rendezett nagyszabású emlékkiállításon 179 festmény és ötven grafika adott bizonyosságot ennek a régi felismerésnek.

Az 1883. március 15-én Zalaújlakon született Egri (sic!) József gyerekkoráról alig tudunk valamit, ő maga sem beszélt róla. Szülei napszámmal, egy újabb híradás szerint községi pásztorkodással keresték kenyerüket. A család talán a századforduló táján indult útnak és költözött Budapestre. Művészi hajlama az apja nyomdokán művelt faragásban és a festésben korán megmutatkozott. Egry egy 1924-ben írt levelében így emlékezett vissza indulására, pályakezdő éveire és önállósága meglelésére: „Születtem 883-ban egy kis Zala megyei faluban, Újlakon. A piktori hajlamot, úgy érzem, magammal hoztam, amennyiben már a gyerekkori átéléseim is többnyire ezzel kapcsoltam. Ügy 16-17 éves koromban próbáltam Pesten valami festőiskolába bejutni - ami nem sikerült -, mert szerintük nem voltam elég tehetséges, na meg az ezekkel járó legszükségesebb anyagim is hiányzott. Végre is szülőim is szegény napszámos emberek voltak, úgyhogy nem maradt más, mint be kellett érnem azzal az iskolával, ami az utca, vidék, megélhetéssel járó formák és a Nemzeti Múzeum, ahol Markót, Paált és Munkácsyt bámultam. Ügy 19 éves koromban kerültem Korcsek I. festőhöz. Ö vezetett be a piktúra elemi ügyeibe.

263