Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bozóky Mária: II. Fal- és tértextil biennálé '72
Summázhatjuk úgy is a biennálét, hogy kísérletek, hagyományok és kritikus pillanatok találkoztak össze benne. Tóth 'Sándor szép sisal-„mobilja” úgy lebeg egymás mögötti oszlopaival, mint Schöpfer fény-mobilja. Szuppán Irén len és juta térelválasztója könnyedén megoldja a négy dimenziót, akár az egész kompozíción végigvihette volna. Juris Ibolya „Fából faragott királyfi” viaszbatikja, hársfavirág színeivel, Gulás Zsuzsa lenvászonra festett, lobogó színű „Improvizációja”, Hübner Aranka selyemre festett „Kék triptichonja” megoldják a falképek problémáját s megelőzik a grafika nem egy lehetőségét. Bakos Zsigmond a paletta bíbor-rózsaszín árnyalatait tűzi össze a vastag HÜBNER ARANKA: KÉK TRIPTICHON viszkózpántokból. Az anyag puha plaszticitása, a sávos összefűzés - távolról bár, de pontosabban, mintsem hinnénk - az évezredes indiai oszlopfejeket és törzseket idézi fel (Säntsi, i. e. I. évszázad). Búzás Árpád „Savariá”-ja térben „megközelíthetetlenül”, mereven lebeg, olyan, mint egy libavérvörös donzson, funkcióját, formáját kivételesen megkérdőjelezzük. Balázs Irén varrott, tömött juta-kompozíciója, a „Szüret”, textildombormű. Okkerszürke, tomparózsaszín, barokkosán enciánkék, zöld színeiben úgy hat, mint egy középkori kazula részlete, míg Kovács Péter gyapjú-kender gobelinjén friss, kitűnően felelevenített szecessziós színekkel (búzavirágkék, tojásfehér) valami hasonló szabást intonál, a kompozíció igen szépen megmutatja árnyait és körvonalait a fekete-fehér fotón is. Szépen s modernül megkomponált „Piros medalion”-jával Fürtös Ilona nem távolodott azonban messze a műfaj hagyományaitól, s a „grafikus” tervezés tisztelete érződik Málik Irén szorosan szövött, fehér-piros gyapjúnaptárán, az „Augusztuson” is. Pajer Emília jutakárpitján („Kék és arany”), Pipa Ildikó csomózott gyapjúszőnyegén a színek ismét erőteljesen társulnak a kompozíció magas igényeihez. „. . . ha elfog a vágy, hogy kidíszítsd a formákat, csak addig a pontig kövesd esztétikai érzékenységeddel s dekorációs hajlamoddal fűtött szépérzékedet, ameddig ezeknek a formáknak és szerkezeteknek valódi mértékét és lényegét tiszteletben tudod tartani” - ajánlotta Henri van de Velde 1907-bcn. Ennek a nagyszerű és bölcs ajánlásnak a megvalósulását észlelhettük Perczel Erzsébet vajszínű gyapjúból szőtt, nemes egyszerűségű Faliszőnyegén. A sugárzóan tiszta, klasszikusan szecessziós hangvételű, modernül műves munkának éppen ellentéte volt a szembenlevő falról kiugró, „megszólító jgllegű” textilplasztika: Szilvitzky Margit „Kék relief”-je. Kötözött gubóival úgy hatott, mint egy galaxis-részlet, poros, elfüstölt égitest-darabocskákkal a sötétkék firnamentumon . . . * 460
