Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - EMLÉKEZÜNK - Csányi László: Szabó Pálra emlékezve
emlékezünk CSÁNYILÁSZLÓ Szabó Pálra emlékezve Öreg évei sem hajlították ímeg szálfa termetét, s messzeségekhez szokott tekintete, melyből sosem aludt ki a hit tüze, mindig a távoliba figyelt. Nekem ez tűnt fel rajta először, ez a mindig nyugtalan tekintet, mely soha nem pihent meg, mert mindennek a titkát kereste, tájét, emberét. Nem érte be az első benyomással, s amit fontosnak tartott, nem bízta képzeletére, mert a valóság érdekelte, a megismerhető, emberre méretezett valóság, amit lépésről lépésre nyomon követhetett. A pusztákhoz szökött parasztember tekintete volt az övé, akit élete tanított arra, hogy mindig az ég alját kémlelje: nem kerekedik-e vihar, nem közelednek-e csendőrök? Első emlékem is ehhez a mindig figyelő Szabó Pálhoz fűződik. Diákkoromban a Pesti Hírlap egyik kalendáriumában láttam először; üvegezett verandán ül, gondolom a íbiharugrai házban, előtte háromlábú asztalon detektoros rádió, fülén a 'fejhallgató. A kép aláírása szerint Szabó Pál parasztíró is alkalmazkodik a modem technikához, a rádió időjárás jelentését hallgatja. Amikor elmeséltem neki ezt a nagyon régi találkozást, nem 'emlékezett rá. A kép minden részlete megmaradt bennem, okos, figyelő arca, vasámapias öltözéke, fényes csizmája. „Nem emlékszem” - mondta közömbösen s látszott rajta, hogy nem is érdekli. * * * A személyét érintő dolgokkal se sokat törődött. Amit egy életből át lehet menteni az örökkévalóságba, a -könyvek őrzik, s néki az írás egyformán jelentett feladatot és élményt. Amikor könyveiről beszélt, megszemélyesítette őket, mindegyiket úgy emlegette, ahogy -mi rokonról, barátról beszélünk. „Ez akkor történt, -amikor Emberek nevű könyvemet írtam...” Mert könyveinek nem címük volt, hanem nevük, mint az élőlényeknek. * * * Igazi elbeszélő volt, aki visszaadta a mese rangját. Amikor föllépett, nálunk akkor kezdett hatni Proust, -akinek neve valóban korszakot jelent, s a múló jelentőségű epigonok sorát teremtette. Má-rai neve kívánkozik ide, aki a 30-as évek legnagyobb, bár nem teljesen indokolt siker-ét jelentette. A Márai-tegények egymás -mellé -illesztett monológok: valamikor történt valami, s -a szereplők erről vallanak, -szabatosan, -egy kicsiszolt 519
