Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - G. Bán Zsuzsa: Az első gyerek (elbeszélés)
G. BÁN ZSUZSA Az első gyerek Amikor a hálóinget, törülközőt, papucsot összepakolta, a férje olyan elesetten üldögélt a kopott vaságyon, mintha örökre el kellene válniuk. Egy évvel volt idősebb nála a fiú, néha gyerekesen hetvenkedő. Gabi lehajolt hozzá, megcsókolta a száját. Az hirtelen átölelte a nyakát, lehúzta magához és sírva fakadt. Abban a pillanatban majdnem meggondolta. Csak gumival fogta össze hátul a haját, gépiesen húzta végig rajta néhányszor a fésűt, nézte saját idegenné vált arcát a tükörben, és arra gondolt, hogy ezt a napot soha nem fogja elfelejteni. A tudat, hogy megöli a gyereket, jobban kínozta, mint a félelem. Egyéves házasok voltak, albérletben laktak az erdő lábánál, nagy gyümölcsös övezte házban. Két bőrönd ruha és egy kétplatnis villanyfőző volt minden vagyonuk, amikor összeházasodtak. Gabi tizenkilenc éves volt, nemrégen érettségizett, határozott elvekkel, és még teljes összhangban velük, mert nem került olyan helyzetbe, hogy próbára tegye őket. Amikor a meredek úton felcipekedtek és beköltöztek a szobába, éppen virágzott a cseresznyefa az ablakuk előtt. Minden olyan volt, mint ahogyan elképzelte, pár hónapos házasok voltak, amikor arról Beszéltek, hogy nem igaz a megunás, akik szeretik, soha nőm unják meg egymást, ők aztán igazán tudják. A fizetésükből tellett kosztra, ki tudták fizetni a szoba bérét, még ruhára is került, de félrerakni imár nem volt miből. Egyelőre nem is volt olyan lényeges. Majd kerül lakás is, mint ahogy a többieknek, egymást szeretni ez a szoba is elég. Az első árnyék akikor vetődött rájuk, amikor Lacit másodszor is besorozták, még abban az évben katonaköteles volt. Bár „szakszolgálatra alkalmas” bejegyzés állt a katonakönyvében, úgy látszott, ezúttal behívják. Ezt például nem tervezték be, amikor összeházasodták, arra pedig különösen nem számítottak, hogy Gabi éppen most esik teherbe. Egy nap rosszul lett vásárlás közben, és ezzel beigazolódott pár hetes gyanúja: gyereket vár. Első pillanatban boldogság öntötte el. Már azt is tudni vélte, hogy fiút hordoz, és Lacinak is így mondta meg:- Képzeld, fiúnk lesz! Aztán este ,nem tudott elaludni. Latolgatta a lehetőségeket, mi lesz, ha Lacit behívják, és ő itt marad ebben az albérleti szobában egyedül, egy keresettel, és a gyerekkel. Akárhogy is számolta, sehogyan nem jönnek iki annyi pénzből. Hazamenni? Annakidején, amikor bejelentették, hogy össze ákarnak házasodni, kemény viták voltak otthon, még Laci szülei is ellenezték.- Ilyen fiatalon! Semmitek sincs! Várnátok pár évet inkább, és gyűjtenétek valamit! Az élet nem játék . . . És most vallja be, hogy elszámították magukat? Húzza meg magát otthon a gyerekkel, amíg Laci leszerel? 512
