Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - IFJÚSÁGI ÉS GYERMEKIRODALOM - Kuntár Lajos: Könyvet minden gyermek kezébe!
Könyvet minden gyermek kezébe!- NAPIRENDEN AZ ISKOLAI KÖNYVTÁRÜGY A Nemzetközi Könyvév jelszava: „Könyvet mindenki kezébe!” annak az igazságnak a felismerését jelzi, hogy a modern társadalom nem nélkülözheti a könyvet, az olvasást. Az UNESCO által kezdeményezett s az egész világ által elfogadott szándék természetesen nem korlátozódik 1972-re, mert nem kampány, hanem tartós, évekre szóló célkitűzés. A tudományos-technikai forradalom időszakában a társadalmi előrehaladásnak fontos feltétele a rendszeres információ-szerzés, az ismeretek szerves egésszé formálása. Bebizonyosodott, hogy a rádió és a televízió nagyarányú térhódítása ellenére a betű, a könyv továbbra is nélkülözhetetlen eszköze a tudás megszerzésének, a tájékozódásnak; az olvasás jelentősége tehát nem csökken, sőt növekszik. Ez ma már tény, igazság, amihez igazítani, szabni kell a tennivalókat. Az információk nyugtalanítóan áradnak mindenkire. Az eligazodást, a harmóniát teremtő eszközt, a könyvet, ezért kell mindenki számára életszükségletté, mindennapi eszközzé tenni. Magyarországon a felszabadulást követő társadalmi-gazdasági változások eredményeként vált az olvasás a tömegek felemelkedésének eszközévé. A szocialista könyvkiadás és kereskedelem, a kiépült könyvtári hálózatok nálunk mindenki számára lehetővé tették a könyvhözjutást, az olvasást. Az elmúlt több mint negyedszázadban az e téren megtett út, az elért eredmények rendkívül lelkesítőek. Mindenki számára, különösen pedig az „írástudóknak”, aztán a könyvet közvetítőknek, az emberek kezébe adóknak. Jogos büszkeséggel hivatkozunk az állítást bizonyító tényekre, az 1971. évi hivatalos statisztikai adatokra. A kiadott művek száma megközelítette a 29 ezret, a 64 oldalon felüli, tehát a könyvnek minősülő kiadvány az 5500-at. A példányszám 88,8, illetve 53,4 milliót tett ki. A könyvforgalom meghaladta az egymilliárd száznegyvenhárommillió forintot. A tekintélyes összegből minden főre no forint esett, illetve átlagban 6 könyv vásárlása jutott. A tanácsi és a szakszervezeti könyvtárak 2,2 millió olvasója 56 millió könyvet kölcsönzött. Az adatok jól szemléltetik az elért eredményeket, ugyanakkor figyelmeztetnek a tennivalókra is. Mert még bőven van. Különösen az olvastatás terén. Az olvasásszociológiai kutatások igazolják, hogy a felnőtt lakosság közel fele nem olvas rendszeresen, de a fiatalok főrésze sem köt tartós barátságot a könyvvel. Az ebből adódó feladatfelismerés mondatta Darvas Józseffel: „Amikor a mozgalomnak a programját körvonalaztuk, már akkor egyik legfontosabb feladatnak jelöltük meg, hogy mindenekelőtt a fiatalokat neveljük olvasóvá, hiszen a gyermekolvasókból, a fiatal olvasókból lesz &Z olvasó ország és az olvasó nép. Ma is úgy tartjuk, hogy ez a törekvésünk a fiatalok, a gyerekek olvasóvá nevelése talán a legkomolyabb és legnagyobb gondot, figyelmet érdemlő része a mi mozgalmunknak.” (Mindenekelőtt a fiatalokat neveljük olvasókká! = Könyvtáros, 1971. 11. sz. 635. 1.) Az idézet az Írószövetség által kezdeményezett és sok társadalmi szerv által támogatott „Az olvasó népért” mozgalom „legkomolyabb és legnagyobb” gondját, a fiatalok, a gyermekek olvastatásának, olvasóvátételének feladatát hirdeti, hangsúlyozza. Mert az a cél, hogy mindenki - a lakosság minden rangú és korú tagja - használja a könyvet, csak a gyermekek rendszeres olvastatásával érhető el. „Társadalmunk fejlődése a jövőben nagymértékben függ attól, hogyan készül fel a mai ifjúság a holnap feladataira ... A fiatalkori olvasási és könyvtárhasználati kultúra kialakítása nagy segítséget nyújt az iskolai oktató-nevelő munka számára is. Ezért 477
