Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - TANULMÁNY - Kiss Károly Ernő: Kisfaludy Sándor életútja és költői fejlődése

Árva gerleként bolyongtam,

Hol találnék magyart még'?

Hol volna még korcs szellemtől Meg nem vesztegetett lég?

Tár sóim nem foghatván meg Honért buzgó érzetem,

Vásárokban, parasztokban Keresém fel nemzetem.

(Uo. 20. sz.)

Bár időzött volna tovább és többet is ennél a forrásnál! A nép nyelvét, magyarságát mindenesetre nagyra értékelte, s nem egy ízben jelentette ki később is, hogy nyelve nemcsak irodalmi forrásokból gazdagodott, de tanulatlan parasztok beszédéből is.

Magyarságának ez az erős öntudatosodása azonban csak egyik indítéka a pozsonyi lépésnek. A másik, ami céljához közelebb hozza, megnövekedő irodalmi érdeklődése. A tanulmányait elhanyagoló diák előbb a kamaszkor mohóságával esik a könyveknek. Előbb a szentimentális német románoknak, majd ezektől szinte megcsömörlve a klasz- szikusoknak. A német színháznak is gyakori látogatója, itt ismerkedik meg Shakespeare, Lessing, Schiller darabjaival. Irodalmi érdeklődése és a magyar környezet utáni vágya végül is összetalálkozik, amikor megismerkedik a pozsonyi kispapok társaságával és mozgalmával. Ez a mozgalom a császár politikájának nem várt gyümölcse volt. A több egyházmegye növendék papságát összegyűjtő Központi Szeminárium ugyanis II. József egyházpolitikájának volt alkotása és eszköze. Benne a felvilágosodás befolyására új tanulmányi rendet vezették be, lazítva a hagyományos spirituális irányon és fegyelmen, utat engedve ezzel a világiasságnak is. A 400 főre tehető teológusok között aztán jó- néhányan voltak, akik szabad idejüket a magyar tudomány és irodalom művelésének szentelték. (Tovább víve ezzel azokat a tudós hagyományokat is, amelyek egy nemzedékkel előbb Pray György és társai nevéhez fűződtek.) Első ilyen önképzőkörszerű társaság volt ez az országban. Mozgalmuk - szerényebb szinten - a bécsi gárdistákéra emlékeztetett, de tevékenységük széles hatósugarú volt. Ezeknek körében érezte tehát jól magát Kisfaludy, s közülük nem eggyel kötött tartós barátságot. És az ő révükön kezdi igazán megismerni a régi és új magyar irodalmat, sok gyönyörűséget találva ebben, amint Hattyúdalában is említi. (IX. é. 34-35. sz.)

Költőnk első írói zsengéi is erre a körre utalnak. Két drámaírói próbálkozása: Seneca tragédiája és Ulisszes és Pénelopé az iskoladrámák ösztönzésére készülhettek. Barátai is írtak ilyeneket. De jelentékenyebbnek tartjuk azt a próbálkozást vagy annak csak szándékát, amellyel verses visszaemlékezése szerint a már veszni indult magyarságot akarta felrázni. Ám az egykori tanító, akit már említettünk, óvta a 18 éves fiatalembert a politikai verseléstől, nehogy még lesújtson rá „az önkény vas pálcája”. (Haty- tyúdal IX. é. 40-43. sz.)

E próbálkozás már az országos politika visszhangja lehetett, és a benne feszülő indulatok is abból a tűzből gyulladtak ki, amely József rendszerének bukása után - 1790 elején - a megyéket és az egész országot elárasztotta. Az események központja Buda mellett Pozsony volt. Nem csoda, ha a fiatal, fogékony Kisfaludyt is magával sodorta a hazafiúi lelkesedés, és minden figyelmét lekötötték a politikai események. Sök mindennek volt szem- és fültanúja a határmenti városban. Ott volt az első viharos megyegyűlésen a Pálffy-palotában, részt vett kísérőként is a Korona diadalútján, jelen volt az új király, II. Lipót koronázásán, és szorgalmasan látogatta a sérelmeket, javaslatokat tárgyaló ijpojgi. évi országgyűlést. Egész életére, gondolkozására kiható él446