Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Bertalan Lajos: Új sor, szélső ház, őszi napsütés

Vannak vevők, többnyire fiatalok, akik olcsón akarnak házhoz jutni, kikeresnek egy öreget, megveszik a házat, telket, majd újjápofozzák a régi épületet. Mások nyerészkednek vele.- Vettek itt nem messze egyet tizennégy ezerért, most meg huszonnégyért árulják . . .

Beszélgetés közben, csak úgy, szinte mellékesen többször is megjegyeztük már, hogy ha volna kedve, itthagyhatná az öreg házat, beköltözhetne hozzánk városra. Hely van, ennivalóról nem kell aggódni, az unokák gondját viselik, ha eszébe jut, fölkeresheti a győri rokonokat, Teréz néném fiait, lányait. (Teréz, apám legidősebb nővére két éve halt meg.)- Jó ez itt nekem. Itt a magaméban vagyok.

Rendszerint csak ennyit válaszol.

Kisboldogasszony napja előtt pedig - tíz-tizenkét nappal előtte - megkezdi a nagytakarítást.

Búcsúra szép legyen ház.

Passauban berúgták a két gólt a keletnémetek hálójába, Márta és Edit végeztek a mosogatással, törölgetéssel, a lavórt is szépen kisikálva, öblítve hagyták a helyén. Apám közben tojást csomagolt. Indulásig még volt idő, törtünk néhány cső kukoricát a kertben, néhányat megsütöttem parázson.

Aztán ittunk még egy pohár bort.- Diót is vihettetek volna - mondja indulás előtt.

Kiballagunk az Új sor, vagyis a Petőfi Sándor utca végére az újtelepi házak elé, a buszmegállóhoz. Tojást, csöveskukoricát hozunk. Nálam csak a fényképezőgép, ismét hozok néhány fölvételt. Szép napsütés volt, egész nap ragyogott az udvari fal. Be volt meszelve, horpadásain friss a mázolás.

428