Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - TANULMÁNY - Vajkai Aurél: Kodály Zoltán és a magyar népdal
Tanulmány VAJKAI AURÉL Kodály Zoltán és a magyar népdal Nagy emberek hatása sokkal átfogóbb, egyetemesebb, semhogy azt egy szűkebb, meghatározott területen méltathatnánk. Különösen, ha az alkotó népének szellemét fejezi ki. Kodály Zoltán hatása messze túlterjed a zenei alkotás, általában a zene területén. Népünk egyetemes értéke, szellemének sugárzása életünk minden vonatkozására kiterjed. A varázspálca, amivel Kodály annyi szépséget fakasztott, a népdal volt. A magas - mondjuk az úri - rend a század fordulóján mind fokozottabb érdeklődéssel fordult a nép felé. Időnként a túlfinomodott, a maga gazdagságába fulladt magas kultúrák a nép, a „természetes” felé tekintenek, s abból igyekeznek új erőt, egészséget meríteni. A múlt század vége felé nálunk is divat lesz a népművészeti tárgyak gyűjtése. A lelkes érdeklődéssel párhuzamosan új tudomány csírázik ki, a néprajz. E szellemi légkörben fogja jegyzetfüzetét és megy le vidékre két tudós kutató, Kodály Zoltán és Bartók Béla. A népdalokat összegyűjtik, rendszerbe foglalják és ma már elmondhatjuk, hogy Kodály és Bartók a legnagyobb néprajzkutatókhoz, tudósokhoz tartoznak. Kodály néprajzi tanulmányai a szaktudomány legkiválóbb írásainak számítanak, egymagában néprajzi tevékenysége megérdemelné, hogy születése évfordulóját megüljük. Ne gondoljuk azonban, hogy talán kizárólag a tudomány ösztönözte és eredményezte, hogy a magas zenei stílus a nép felé hajlott. A felfedezett kincs, a népdal teszi elsősorban népi magyarrá a Kodály-muzsikát. Joggal írja Kodály, hogy egy nemzet lelkét tökéletes formában kifejező klasszikus magyar zenét csakis a néphagyomány néhány ezer dallamában találjuk meg. És hozzáteszi: „Téves utakon jártak, akik e szilárd alap nélkül akartak magyar zenekultúrát építeni.” A Kodály-muzsika mindig népi magyar, csodálatos erővel eleveníti fel a magyar tájat, a magyar múltat egyaránt. A „Norvég lányok” című kórusművének szövege valamilyen esős, ködös fjord partján sétáló lányokról ír, a Kodály-muzsika mégis magyar tájat idéz ellenállhatatlan erővel. A táj, ami minden Kodály-zenében felmerül, inkább borús, komor, dacos ábrázatú. De e szélvihar-rázta, sorstépázta magyar tájban kemény lélek lakozik, zártságában is mérhetetlen erő lappang. A Kodály-muzsika erőt, biztonságot nyújt. A zene mindig erkölcsöt jelent, a Kodály-muzsika magasabb erkölcsöt. Öntudatot, ragaszkodást a magyar népi szellemiséghez. Ezzel egyszersmind Kodály művészete a jövőbe is mutatott. Ne feledjük, hogy Kodály építő, összetartó erejű muzsikáját akkor virágoztatta a legdúsabbra, amikor a művészetben, a társadalomban a régi formák bomladozóban, széttöredezőben voltak. A művészet új kifejezési lehetőségekkel kísérletezett, zenei irányok úgyszólván hónaponként váltakoztak. Akkor, amikor a művészet egy meddő l’art pour l’art területre siklott, 429
