Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - EMLÉKEZÜNK - Rózsa Béla: Bakó József indulása
emlékezünk RÓZSA BÉLA Bakó József indulása Szigorú erkölcsű emberre, rusztikus remdctésékikel kirobbanó költőre, a cselódsorsúak, kiszolgáltatottak és megalázónak elkötelezett írójára, a .példás életű néptanítóra, könyvtárosra és népművelőre emlékezünk abból a szomorú alkalomból, hogy már io éve nincs közöttünk. Tíz éve szakadt meg a szülőföldnek szóló, osztályosai gondjait átvállaló úés örömeit megosztó verses üzanöek sora. Ahogy az Alföld népe küllőn is a magáiénak tudja Veres Pétert, Szabó Pált, Erdei Ferencet, Orosháza Darvas Józsefet, a Viharsarok Fája Gézát, úgy a miénk Bakó József. Igaz: a tanítósággal magára vállalt vándoMprédikátori küldetés három évtizedre az ország űzötbjévé tette, mégis ő a Vasi agrárproletárság kesörvtelitidk kimondóija, életének megönöikítője, sorsfordulójának eloharcosa és együttérző krónikása. Az írottkő alijlai zséliérétet, a falopásra és csempészkedésre szorítottak elesetbsíége általa tett irodalmunk részévé. A századele|jíi .iinaséletnelk ő a legjobb ábrázolója irodalmunkban. Igaz- iságbiszbalete okán vált prózája szociográfiái hitelűvé, az együttérzéstől padiig vallóim ás értékűvé. Friss, népi szemlélete magyarázza verséinek érdesen kémény hangját, afmely- lyel a nehéz életűek belső rezdüléseit mégis gyengéd líralisággjal tudta megszólaltatni. A szegénységbe belei ás ul tak eltemetétt indulatai, a nyomorúságba béletöppedbék zsibbadt szándékai írásaiban jövőt villantó fénnyel lobogtak fel. Bakó József részese a kapitalizmus kori Magyarország irodalmi és politikái felfedezésének, és nem utolsó sorban a vasi élet hason'lífihatatlan eredetiségű felmutatása által az. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtáriban megkezdtük emlékkiállításának előkészítését. Gyűjtőmunkánknak még csak a kezdetén tattünk. A kapcsolatok, vonzások, taszítások és hatások végleges értékelésié csak az életút és az alkotói pálya teljes dókumentumányagónak feltárásával lesz megalapozott. Bakó József rendkívüli sorsának itt egybefogott mozaikkockái viszont önlmaguklban is indítást adhatnak művei jobb megismeréséhez, tárgyszerű fogódzót szolgáltathatnák a poszthumusz remeklés - a Följebb a kaptafánál - olvasóinlak, s jelezhetik egy olyan törekvés kibontakozását, amely az író és szülőföldje nqpe közötti - egy életen át hűséggel ápolt - kapcsolat folytatását és megújításait dálozza. BESZÉLGETÉS EGYKORI TANÍTÓJÁVAL Bánó Adám 1905. október 15-én került Nemeiscsóna, előtte kiét és fél évet Győr megyében tanított már. A tanítói lakás egyik szobáját rakva találta újságpapírra terített gyümölccsel. Özvegy Bakó Józsefeié gyűjtötte össze a kert termését. Szülésznői munkája, a nagymoisások és alkalmi napszámok mellett ő takarította az iskolát, tartott 41
