Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - EMLÉKEZÜNK - Rózsa Béla: Bakó József indulása
rendet Adóim bácsinál és bejárónő volt a lalkészi lakiban is. Szorgalmáért és tisztességéért mindenütt becsülték. ,,Kemény jellemű, hajthatatlan, önérzetes asszony volt. Kérni, könyörögni - azt nem tudott.” így indul az emlékezés, miután étkezésemre abbahagyta a tusköhasogatást a 88 éves, nyugdíjas iskolaigazgató, s megmutatta falutörténeti kutatásainak kiadott és még kéziratos összefoglalásait. Csak a társ hiányzik a munkához. Értékes adatgyűjittelményóndk feldolgozását Bakó Józseffel tervezgették . . . Negyedikes koráiban lett a tanítványa, s ötödikes volt akkor, almikor egy tízperces szünetben összecsukilott bakugrózás köziben. Adóm bácsi akkor szerzett tudomást a gyermekéveiket befellhőző, s örökös sántaságot okozó betegségéről. ö ajánlott orvost, később ő tett - sajnos eredménytelen - lépéseket tehetséges ,kis növendéke továbbtanulása érdekében. iBakóiák széniben lakták egy időiben Dómján Józsefeikkel, akiknél 1910. szeptember ionén kezdte megismerni az inaséletet a ropoenyűivésből kinőtt, de a kfisfbérasslágre gyenge árvaigyerék.1 A kezdet nem sok jóval biztatott, édesanyja a tanoincszerződlést még az év december 16-ián felbontotta.2 így került Bakó József a fiatal, még a hagyományos inasélet keretein is tágítani merő kőszegi mester: Varga Imre cipészlműhélyiébe 1911. január mén.3 Adóim bácsi a városban jártva gyakran bekukkantott volt tanítványához, alki ezekre a jóleső percékre önéletrajzi regényében is visszaemlékezik. Hat évtizedes kapcsolatuknak néhány emlékét idézzük még: Sopron, 1929. szept. 24-én. Kedves Tanító Uram! Most értesültem, hogy kitüntetésben részesült. Örülök éti is (az örülőkkel! . . . Azt a kezet, amely ellen gyermekésszel bosszút esküdtem, 1most áldva-áldom. S attól a pályától, amelyre rettegéssel néztem valamikor, \ma kenyeret remélek és (büszkén megyek rajta, mert tudom: [minden hivatásnál szenteb b. Ennek a hivatásnak a legszebb célja az, hogy )a tanítvány nője túl a 'mesterét. Ha sikerült, akkor a tanító mindent elért. Ha ilyen tanítványok nyújtották át a koszorút, akkor boldog lehet... Maradok tanítványi szeretettel: Bakó József' Túlnőni a mesteren! - ez a gondodat már az első könyves költő önérzetéből születhetett. De mennyire örülhetett fia sorsfaridulásának az Ipart ádni is álig tudó, a versírást sokáig a kenyérkeresettől elcsábító hiábavalóságként gyűlölő édesanya. „Még szólnom is kellett neki, mert a fiát folyvást a t a ni t ó ú r-ként emlegette boldogságában. Nekünk ő továbbra is Jóska.” Bakó néni ném vette zokon a figyelmeztetést, Adám bácsi jóindulatú figyelme pedig egy keviás boskoba körte formájúiban ellette őt még a távoliban is. Békéscsaba, 1939. október 11-én. Kedves Tanító Úr! A váratlanul érkezett csomagot nagyon szépen köszönjük. A meglepetésnek szánt öröm nem okozott teljességet, mert a [mama beteg. Ilyen az emberi sors! Tehát még a szülőföld gyümölcsös ízei és emlékeztető jóságába is vegyül egy kis keserűség. - Különben megvolnánk. 56 gyermekem van a IV. oszt.-bon. A határmenti aggodalmak is kezdenek enyhülni. Üdvözlünk mindenkit és ismételten megköszönjük a kedves ajándékot: Bakó néni és Jóska' 42
