Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - Kende Sándor: Emberölés (elbeszélés)
KENDE SÁNDOR Emberölés Balázs bátyám gyerekkorában a hegyoldalt még nem kezdték beépíteni. A vad, bokros, omló árkokkal szaggatott, virágtalan erdőszélt nem verték fel a kirándulók, s az alant futó vasúti sínek nyomán messzire lehetett látni. Balázs bácsi ide menekült annakidején, délutánonként a barátjával, Imrikkel, otthon hagyva az iskolásfüzeteket. Alkonyaiig olvasták - csak az esti személy szemafor-sürgető füttye verte fel ő'ket. Rendszerint párhuzamosan olvasták ugyanazt a könyvet. Egy-egy szép mondatot feljegyeztek a naplójukba, s a könyv végén összehasonlították egymás füzetét. Többször előfordult, hogy pontosan azt a mondatot írták ki mindketten. „A saját életünket is csak egyszer árulhatjuk el” - ezt a sort is együtt fedezték fel. Később, még az egyetemi vizsgaszünetekben is, itt hasaltak naphosszat a könyveik fölött. Aztán . . . aztán néhány év falusi orvoskodás, majd Balázs bátyám feleségül vette Irén nénit, akinek háza volt a faluban, olyan szép háza, hogy a jobb szárnyat orvosi rendelőnek lehetett átalakítani, várószobával, külön mellékhelyiségekkel. Imrik kerékpáron tanyákra járó, bricsessznadrágos orvos maradt. . . . A bányász-sztrájk első reggelén mi, a hegyoldal fiúi, kivonultunk spárgás nyilainkkal az erdőszélre, felmásztunk a fákra, s onnan lestük, mi történik a faluban. Juci, Balázs bátyám akkorka lánya, mint én, velünk jött, leült a fa alá, melyre én másztam, s mihelyt a nap kisütött, elaludt. Mi hallottuk a puskalövéseket, távolról kerepelte a sortüzet az erdei visszhang - Juci nem ébredt fel rá. Este ketten jöttek, kerülővel, az alsó telep felől, Irén néni házába. Az orvost keresték. Irén néninek vendégei voltak éppen, - Balázs bácsi ilyenkor a ház jobb szárnyában maradt, a rendelőjében. Amikor a két idegen megmondta, miért kérik az orvost, Irén néni kijelentette, hogy a férjének ilyen ügyekhez semmi köze, egyébként pedig nincs is otthon. S összemosolygott a vendégeivel. Amazok egyike erre azt mondta a másiknak, hogy akkor megkeresik Imrik doktor urat, ő biztosan kijön. Különben is: ők megmutatnák, hogy az esti sötétben merre biztonságos a járás arrafelé. Ezt sajnos többen is hallották a társaságban. Másnap reggel Imrik doktort két csendőr vezette el Irén néni háza előtt. Balázs bácsi az ablakból vette észre, kirohant. Irén néni a kertajtóban érte utol, s visszafogta:- Nekem köszönheted - sziszegte fojtottan, s reszketett a lába -, különben téged . .. Gyere innen! . . .- Imrik! - kiáltotta Balázs bácsi; s karja a magasba lendült. - Imrik.. .!!! Imrik nem fordult vissza; ment egyenesen a csendőrök között. 401
