Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - Kende Sándor: Emberölés (elbeszélés)
Balázs bátyám két hét múlva mindent ott hagyott; Irén nénit, házat, rendelőt, s a gyerekkori hegyoldalt. Máskor is megtette, hogy néhány napra eltűnt, nem jelentette be előre, menekült a csendbe. Azt hitték most is: majd jelentkezik holnap, holnapután. Aztán keresni kezdték. Nem volt nehéz megtalálniuk. Irén néni egy bőrönddel és Jucival csöngetett be hozzá a pesti lakásba. Balázs bácsi kinézett, meglátta őket, s szó nélkül visszacsapta az ajtót. Én sem állhattam Jucit. Egyszer meg is öltem majdnem, nagyon régen, még iskolába se jártunk. Várat építettünk a kerten kívül, a kerékvágás homokjából, olyant, amilyent minden gyerek épít. Ez a homok fehér volt, és nem akart összeállni, hiába paskoltam.- Hozz rá vizet! - kiáltottam Jucira, mert már amúgyis bőszített, hogy csak ül ott a dúcnak támaszkodva, copfja végével cirókázza a nyakát, elhúzza száját, s fölfelé néz, annyira élvezi, amit magával játszik. Amikor harmadszor szóltam rá: magasról, vékony szálon homokot permetezett a combjára, az ölébe, s alig hallhatóan kuncogott jókedvében. Ebben a pillanatban kétlovas szekér dübörgött elő a kanyarból - épp hogy félre tudtam ugrani. A hajtó visszarántotta a gyeplőt, leugrott, és két olyan egyenes pofont kaptam, amilyen még nem ért.- Istenverte kölyke! Az út közepén kell neki játszani! Erre térdelt fel az én húgom a dúc előtt, s kényeskedve porolta szoknyáját:- Elgázolta a várunkat! - kiáltotta arcátlanul. - Szégyellje magát!- Mész innen! - lökdöstem hátrább, pedig bőgtem a pofontól. De ő csak toporzékolt:- Szégyellje magát! Reggel óta építjük! Száz kanna víz kellett rá! Eltaposta!- Eriggy! - csaptam a hátára a hazudósnak.- Pfujj! Pfujj!- Hallgass!- Pfujj! A lovas ember megunta a kiabálást, s lekergetett mindkettőnket az útról. Juci a nyelvét öltötte rá, rugdalta a homokot, aztán levetette magát a földre.- Ronda disznó! - szipogta. - Elgázolta! Mit gondol: ezért építettük?!- Te nem is építettél semmit!- De!- Én építettem!- És én!- Nem igaz!- De! De!- Vizet se hoztál!- De hoztam!- Hazudsz!- Száz vödörrel! Ezer vödörrel! Ijedten néztem a felnőtt emberre, féltem tőle, hogy megdühödik és a kocsijára kap minket, - de hiába próbáltam csitítani Jucit:- Hallgass, mert...!- Milliót! Tízmilliót! Hiába tagadod le: tízmilliót hoztam! És eltaposta! Ronda! Ronda!- Hallgass, te ...! - szorítottam a kezét, és húztam a kerítéskapuhoz. - Hallgass!- Hoztam vizet, hoztam! 402
