Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 4. szám - IFJÚSÁGI ÉS GYERMEKIRODALOM - Cs. Nagy István: Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató

Vagy Homéroszig kell visszamennünk, az epitetonokig és a hexameterben otthonos inverziókig? Legalábbis a Milne-fordításokig, mert azok nyelvi megoldásai hasonló invenciót igényeltek:

Ha én medve volnék, méghozzá nagy, avval nem gondolnék, esik-e vagy fagy; nem sokat törődném, fagyik-e vagy es Nem vitás, hogy Devecseri állatkerti útmutatója, ez a „képtelen természetrajz”: határeset gyermekirodalomnak. Mint minden nagy találat ebben a nemben: legalább annyira felnőtteknek is szól, hisz baj van a gyermekpoézissel, ha a felnőttet hidegen hagyja. Ilyenkor nem a felnőtt készülékében van a hiba, inkább a vers-konstrukció primitív. Semmi kétség: bilingvis az Állatkerti útmutató. Mást mond gyermeknyelven és mást felnőtt-szemantikával, ilyen értelemben kétnyelvű, mert több jelentés-szintje van. Némelyik darab pl. közel áll akár az epigrammához is:- Német kegyed, minthogy Herr Nyó?- Magyar vagyok - szól a hernyó -, de több nyelven hallgatok,

még órákat is adok.

Az állat minéműsége csak ürügy az emberi szituáció-teremtéshez, a csattanó előkészítéséhez, semmi szükségszerű belső kapcsolat nincs az állatfigura és a tanulság között, mint ahogy esetleges szó és jelentés konvencionális kapcsolata. A verstechnika itt a rímötlethez helyzetet és tanulságot teremt, vagy ha nem is tanulságot, mert nem mindig csattanóra hegyezett a vers: legalábbis elgondolkodtató, sejtető megoldást.

Formai jellemző a gyakori párbeszédesség, a címtelenség l(ezzel is tömörít, és oldja a tételességet), többnyire négysoros a versszöveg. A fő ismérv a tisztarím mint versmag. Csakhogy a kínrím vádja azonnal tárgytalanná válik, éppen a rím-tárgy komolyságától. Devecseri a nyelvi fantáziával tömegesen gyártható, szójáték-klub színvonalú kínrímekhez a szellemes tartalom többletét adja, ennél is többet: rímformákból (mozaikrímből, kancsalrímből, nagyfelületű tisztarímből) költészetet teremt. A rímjáték tobzódásáig fokozza a rímzenét, fölerősítve még belső rímmel is a következőben:- Nézd csak, milyen szép a márnái Mi lenne, ha velem járna?- Hagyd, hisz olyan nagy a szája!

Lám, a rája fütyül rája.

Tipikus más-beszéd ez, helyzetekkel, alakokkal behelyettesíthető, továbbgondolható. A szójátékvers tehát több önmaga szövegénél, asszociatív erejével túlmutat önmagán, rébuszos lebegésével, rugalmas általánosíthatóságával. A nyelvgyötrő vagy fülbemászó zene pedig bevésőén megjegyeztet.

Osztályozás? Társadalmi célzás, szisszenet a versikék egyik tömbje, világosan ezopuszi beszéd a kártyázó részegesről, az uszályát riszáló cápa-lányról, a jóságosán alattomos hiénáról, a hattyúvá mosdatott kányalányról, a kishalakat elnyelő Csibor Tiborról, az esküvő nélküli'szerelmen felháborodó „hipokrita” medvéről, a kobra barátságos mivoltáról:

382