Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Bakó József: Tollfosztás (elbeszélés)
Fölzendül a -bevezető dallam. Halik diúdiollás (kíséri. Az ajikak alig mozognak. De a szemek annál sugarasabban égnek. Berekfalvi kertek alatt a szívemet elvesztettem ... A dal mintha mágnes lenne, összerántja a tekinteteket s mindenki tudja, miért választotta Erdős Pista ezt a dalit. Még az irigyek Szilviében is melegség támad: a reménykedő szerelem viaskodik egy gőgös gazdaszobában. Századok (jofobágykesorve lüktet a dtanát kísérő legényfhangban. Ebben a szobában Imég nem dalolt ifáluvég szülötte. 'Ha dalait is, de nem így és nem ilyen hangon. Kér, könyörög és mégis lázad, 'fenyeget a lüktetése. Fdkebe a padlóit imarldiossa szemével. Kálmán fia az anyját nézi. ö pedig a szem- banülőik arcán keres segítséget. Ágnes mosolyog. A vaillLoimásios, szomorú dal után vidámak 'jönnek. Bohókás csintaianságolk. Majd megint búsaik és balladásoík. Móika és mese tankázza a szüneteiket. Közben alacsonyul a tollhegy. Dagadnak a vánkosok. Főhellyel lépettek a lámpák. Dohányfüst szürkíti a levegőt. Bágyadtabbá -teszi a szemeket. 'Az első lámpa is ámuldozik. Kanyédhéjat tesznek az üveg tetejébe. Valamicskét segít, de nem sokat.- Nyisd ki az aijtót! Hadd gyűjijön íbe friss levegő kiált a háziasszony. A konyhán keresztül ömlik be a tél: gomolyog, frissít, lábaikat szorít egymáshoz. A lámpák föHvidiulnaik. A pelyihak kavarognak a levegőben, mutatva az áramlás irányát. A beszéd is másra fordul: időjárásra, hóhányásra.- Tedd be már!- Hát jó is lesz, mert a lábam már baz-saijog - mondja az ajtónál ülő szomszéd menyecske.- Majd visszaimeiegszik az urad mellett. . .- Azt is én 'melegítem-. . .- Gyerünk egy nótával! - súgják a hangszeres felé. Erdős Pista szóifo-gadó. Pengeti a húrokat. De mintha valami hiányozna belőle. A lányok is mocorognak már, mert a legényeik szeme 'csalogatja őket. A ibaklüer topog az áblak álatt. Feketáné észreveszi a megtikkadt szorgalmat s erősen f ogadkozik, hogy siet az órájuk. - Ezt csak nem hagyjuk Sitt. Húzzon míég párat... Osztón gyün az áldomás. Ágnes .már tányiéroikat zörget az anyjával a konyhán. Fiókokat huzigálnák. Az asztalok 'tisztára tőrükén várakoznak. Vígan bevonulnak süteménnyel 'és kaláccsal megrakott tányérokkal. Elosztják ide is, oda ás. Egyik kosárban dió, másikban alma vigyorog.- Vegyenek . . . egyenek. - Játékosan ttímelődliik a kínálás a rózsás arcú Ágnes száljaiból.- En is vehetek? - tolakszik Erdős.- Csák, aki dolgozott - csíp Feketéné -olyan (hangon, hogy tréfának is lehet venni, meg fukarságnak is. Hát a nótázás semmi?- Azt a kóidis is tudja.- Nem is jácook többet.- No egy álmát velhet... ha marad.- Maradék nem kiöli. Csák nem haggya magát megszólni. Eladó lánya van. .. 38
