Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - SZEMLE - Paku Imre: Mátyás Ferenc: Parasztciterán
lasztó, a hiányos mondat, a szójáték; egyszóval a gondolat plaszticitását, erejét és nem a „szépséget”, a látványosságot szolgáló eszközökkel él. A gondolatok kristályos rendjéhez a sebezhetetlen forma fegyelme párosul. „Legyen a vers használati tárgy” - írja Csorba Győző. Vállalása nem program- szerű, „az ember inkább magán könnyít vele”. A költészet jövőjét illetően is hite inkább aggódó, mint derűlátó. Ám pusztán azzal, hogy „megteszi dolgát”: utunkba áll, nyugtalanít, fölkavar, gondolkodásra, töprengésre, elmélyedésre kényszerít. Okkal lehet reménye: „így is akad egynéhány - akinek használ”. TÜSKÉS TIBOR Mátyás Ferenc: Parasztciterán Tiszteletreméltó következetességgel hajol vissza paraszti múltjához, sohase hivalkodóan, hanem eleve elrendeltetetten hirdeti népi származását. Világnézetét, szemléletét ez a körülmény tökéletesen meghatározza. Csaknem négyévtizednyi költői pályájának jellemző vonása: hűség a föld fiaihoz. Azoknak egykori keservét dalolja ki teljes erővel, a sorsközösség hangsúlyával, kiknek pártját Petőfitől oly sokáig csupán a költők fogták. Minden megnyilatkozásának jellemzője: nem ragadtatja magát fölszíneskedő jelszavakra. Belső érveit osztályának múltja sugallotta mindenkor, indíttatását a parasztság mindenkori jelene szabta meg, természetesen a jövőről szívesen nem rajzolt és nem festett nagy vágyképeket. A parasztság jövőjét változatlanul a céltudatos, tervszerű közösségi munkában látta. A kísértő múlt - szocialista korunkban - mindmáig még fájósajgó emlék: a megújult paraszti élet - az ő szemlélete szerint - teljesen csak mostanában alakul át. Egyszerre lép költőnk az idővel, miközben hátratekinget ugyan, de éles tekintete a fölfelé vezető útra szegeződik. Képei, képtársításai mindenesetre nagyvárosi szemléletre vallanak, de azokba mindig bele tudja rajzolni szülőföldjének - az Alföldnek - elemeit (alakokat idéz, hangulatokat él újra, színeket kölcsönöz onnan), ugyanakkor a mai, korszerű, új tartalom stílusjegyei, költői vonásai se hiányoznak verseiből. Azt lehet mondani, úgy tud megújulni, ha múltja fölé borul, és akként válik hagyományossá, ha kitekint a maga valóságából - Európa téréire, e nagyobb valóságnak a költészetére. Ebben a vonatkozásban számos költeményét kellene itt idézni, de bármelyik árnyalatokat veszítene értékéből, ha a nagy, az egész kötetre ható összefüggésből kiragadnók. Mátyás Ferenc verseskötetekben gondolkozik, nála jobban kevesen tudják verseiket egy belső, szoros összefüggés fonalára fűzni, hatáskeltően meg- és összeszerkeszteni. Mind tartalmi, mind pedig formai erényei, eredményei egyaránt magyar és európai jellemvonásokat hordoznak magukon, vagyis a hagyományos és elkötelezett költészet önként valósult meg szocialista humánumában. Származása és hivatottsága természetesen kötelezte arra, hogy mindig másokról, mások érdekében szóljon, ha pengeti citerája erős kézzel kifeszített, kellően hangolt húrjait. Költői feladatnak mindez bőven elegendő, minek bizonysága ez a szép kötet is. (Magvető, 1971) PAK3U IMRE 375
