Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Benkő Károly: Erkölcs, világkép - fiatalok

Útravalót ad a szülői ház, a. nagyszülők. ..

És végül: néhány válasz így árulkodik arról, hogyan látják a gyerekek a szülőket:

„Megmondom őszintén, VII. osztályos koromig jártam hittanra. Az öcsém azonban még csak V. osztályos, s már nem jár hittanra. Ez mutatja szüleim fejlődését.” (Fiú.)

„Jó pár évvel ezelőtt még jártunk templomba, de mióta (1953-tól) a kommunizmus, hogy úgy mondjam, »tiltja« (ha nem is szó szerint) az értelmiség részére a templomba- járást, azóta a szüleim nem szólnak semmit.” (Fiú.)

„Mikor nagy ünnepek jönnek, édesanyám eléggé neheztel rám. Édesapámat egyáltalában nem érdekli. Különben nagyon kevés szó esik róla. Nagy ünnepeken, ha az egész család templomba megy, én is szó nélkül megyek velük, mert ha nem mennék, tudom, hogy édesanyámnak fájna.” (Lány.)

„A vasárnapi templombajárást a szüleim nem erőszakolják. De a nagyszüleimtől igen sokat hallgatok emiatt. Karácsonykor is azt mondták, ha nem megyek el, nem kapok ebédet.”

„Most nem járok hittanra, középiskolában nincs hittan, de vasárnap a templomba elmegyek. Szüksége van az embernek egy kis lelkiismeret-vizsgálatra is.” (Lány.)

*

És most lehet vitázni, vitatni e felmérés adta tényeket, megállapításokat. Sokan bizonyára meg is teszik: mellette, vagy ellene szólva elmondják saját véleményüket is.

Ha ebből következtetések is születnek, úgy a felmérés és annak összegezése nem hiábavaló.

KOKAS IGNÁC: ÖREGEK HÁZA

345