Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Vajkai Aurél: Nyári emlék
VAJKAI AUREL Nyári emlék Az elmúlt nyáron jó egynéhány Somogy megyei falut néztem át népi műemlékek ügyében. Talán nem is esnek messze tőlem, Balatonalmádiból, házam ablakából átlátok a túlsó partra, dombjaira, amik mögött, tövükben bujkálnak a kis falvak. Sokban megegyezik minden falu, s mondjuk a forgalmi csúcsidőben a buszváróknál meglepően azonos külsejű, mozgású, hasonlókat csivitelő, pajtáskodó utasok láthatók: sok fiatal, lány, fiú, de idősebbek is, valami munkából jövet vagy menet, mintha manapság mindenki valahol másutt, a negyedik, a hatodik vagy akár a tizedik községben, városban dolgozna, távol lakóhelyétől. Aztán a boltok is egymást ismételgetik, bár olykor ritkaságokkal, amelyek a városban nem kaphatók meg. Azért mégis minden településnek, községnek megvan a sajátos, egyéni arcéle, mert a környező dombok, a mezők, a víz adottsága, a hely múltjának irányítása, népének összetétele kiformálta az adott község jellegzetes képét. Mondjuk például Bábonymegyer (tulajdonképpen két község: Bábony és Megyer) a Balatontól légvonalban tizennyolc kilométerre esik, Almáditól alig több, mint harminc kilométerre. S mégis milyen rettentő távol van mindez tőlem, buszon, vonaton, hajón, s megint buszon, vonaton kell utaznom, amíg oda érek, egy fél nap is elmegy az utazásra. A dombok közt tulajdonképpen csak két hosszan elnyúló házsora, mondjuk, hogy Fő utcája van, az egyik mellett fel-, a másik mellett lemegy az idegen. A község kiesik az idegenforgalomból, mi érdekesség is lehetne itt? Régi házakat keresek, s így belépek a református papiakba is. Itt meglepetés fogad: a ház első szobája falán több értékesnek ígérkező képet látok, az egyik ajtó is mintásra kifestve, a vendéglátó gazda, a lelkész mindjárt megmondja: Rudnay Gyula festőművész működött itt éveken keresztül. Aztán megnézem a református templomot s itt újabb meglepetés: a famennyezetet végig Rudnay-festmények borítják. Megvallom, nem tudtam erről, hogy Rudnay e távoleső kis faluban több éven át tevékenykedett. A házat is megmutatták, amiben lakott. Hogyan került Rudnay Gyula Bábonyba? Családi kapcsolatai révén, amikor 1918- ban korábbi hazáján, Gömör megyét elhagyta, Bábonyban talált otthonra, legalábbis minden nyáron lejöttek ide. A több évi bábonyi nyaralásnak emléke a református templom hatalmas mennyezetképe, az evangélikus templom oltárképe, s több képe maradt bábonyi rokonainál is. Rudnay Gyula emléke ma is élénken él a kis faluban, nevét viseli a helyi mező- gazdasági termelőszövetkezet, az egykori Rudnay-ház verandáján is látható festménye. Mindezek után felvetődik a kérdés: miért nincsen semmi külső nyoma Rudnay Gyula bábonyi tartózkodásának? Itt gondolhatnánk elsősorban egy Rudnay emlékmúzeumra. Ebben az irányban bizonyos kezdeményezések meg is indultak, de mindennek további folytatása elakadt. A Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal nem találja értelmét a vidéki emlékmúzeumoknak, a közeli Zichy Mihály múzeumot, a somogytúri Kunffy képtárat kevesen keresik fel. Az Idegenforgalmi Hivatal ítélete helyes lehet, de kíséreljük meg más oldalról megközelíteni a kérdést. 346
