Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - DIÁK ÍRÓK - DIÁK KÖLTŐK II. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA - Fanta Mária: Tapolca (vers)
Két hét múlva gyógyultan hagytam el Szombathelyt. Este még Szabolcséknál vacsoráztunk a feleségemmel, kitűnő hangulatban. Ejfél felé Ö vitt haza bennünket autón ideiglenes szállásunkra, a Dimitrov utcába. Amikor kiszálltunk a kocsijából, megöleltem. Miközben visszaült a volán mellé, még vidáman integetett. Nem is sejtettem, hogy akkor látom utoljára. Már régebben itthon voltam, amikor interurbán hívott Szombathely. Szállásadóm közölte, hogy Szabolcs professzort baleset érte és meghalt: válaszolni is alig tudtam. Hihetetlennek tűnt, hogy ez a fiatal, tehetséges, nagyszerű sebész és kiváló ember nincs többé. Árva és elhagyatott vagyok nélküle. Ö volt az a sebész, akiben mérhetetlenül megbíztam. Őrzöm gyógyító kése és emberi nagysága eltörölhetetlen emlékét. FANT A MÁRIA Tapolca jár a malom surrog a kerék kavicsok álmodnak a vízben gyerekek merednek rám keresgélek a mederben aranyamat keresem kövek barnák fehérek kövek üzenetek a múltból rajtam át a jövőnek szétszórom a kavicsot nem viszi el a szél megszárad a gyilkos napon agyamban megáll a vér kinoplasztika feszíti fejem errefelé a szél tele van szavakkal }2Z VÉRTESI PÉTER: TÁVOZÖ
