Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - DIÁK ÍRÓK - DIÁK KÖLTŐK II. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA - Végh Péter: Képtelenség (vers) - Jófejű Zoltán: halálugró (vers)
VEGH PETER Először csak úgy kezdődött, legalábbis én úgy figyeltem meg, hogy szobrok elé, templomokhoz álltak a turisták, hogy jobb legyen a háttér a fotográfiákhoz• (Nyekergő mopedeken döcögtek öregurak merev nyakkal...) Aztán tajtékpipás, angolbajszú kecskeszakáll kőművesek - mondhatom, hogy kézzel-lábbal - játékfilmet készítettek. Ugyanakkor világhírű filmrendezőnk kopaszra nyíratta extra fejét, „Munkást” szívott és fél-liter tejet vett délben; szalonnás kenyeret evett. így aztán életszagú lett a film, értette mindenki a pozitív hősöket. Visongtak a nézők az over álló s munkás-sztárokért, akiknek sok gyerekük lett. A művész úr pedig habarcs és beton és sejt-tégla absztraktumot szerkesztett, kutyaházat negyvenemeletest épített. A sugárúton a rendőr frakkban állt a dobogón, csokornyakkendőben feszített; és, és.. . minden irányból, igen, egyszerre mindenkit, mindenkit előre engedett! rongyot nem látok gyermekeden napról napra szépülsz gyarapodsz kormozott üvegen csak magad látod megfeketedni napod zászlózó célod hol keresed ez a nap mindünket emel föl megfutamodva úttalanul káromkodva mondd miért ugrasz le az ötödik emeletről JÓFEJŰ ZOLTÁN 32} Képtelenség halálugró
