Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - DIÁK ÍRÓK - DIÁK KÖLTŐK II. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA - Kósa Csaba: Részletek Marcika naplójából
zedre, amikor a joghurtos üvegbe nyúltál, hogy a házmester átjött megkérdezni, mi történt, csak nem a faliszekrény zuhant le? De ne félj, Marcika, nem engedlek én téged, fölnevellek szépen, s biciklit is kapsz, meg a cirkuszba is elviszlek a bohócokhoz, akiknek fehér orruk van! Tehénszemű megpróbált kimarkolni Tohonya öléből, ráncigáltak, huzigáltak ott, csaknem letépték a karomat, mígnem a fájdalomtól elsírtam magam, akkor aztán gyorsan felöltöztettek, elzárták a rádiót, amit azért kapcsoltak be, hogy a házmester semmit se halljon, és elvittek Csingilinghez, akinek mindenféle kerek lapocskák hintáztak a nyakában és Kuglifej is megjelent az ajtóban, mire Tehénszemű gyorsan letett a földre, s azt mondta: köszönj szépen a nágymamáéknak Marcika! Köszönj szépen!- Na köszönj szépen! - biztatott Tohonya is. Én nem köszöntem, semmi kedvem sem volt köszönni, ha köszönök nekik, rögtön azt követelik, hogy mutassam meg, hol a lámpa - na mutasd meg szépen Marcika, hol az am - pa! - álltam inkább az ajtóban s úgy tettem, mintha semmit sem értenék az egészből.- Nem tudom, mi van ezzel a Marcikával? - sóhajtott Tehénszemű - délután sem lehetett bírni vele, néha rájön és nem lehet bírni vele!- Még nekem sem engedelmeskedett - tette hozzá Tohonya. Aztán bementünk a szobába, de Kuglifej addig nem nyitotta ki az ajtót, amíg meg nem mutattam, hol a lámpa. dec. iS. Vasárnap délután a Csizmásék jöttek látogatóba, a Csizmás meg az Autós, aki a Csizmás férje, s megint hozott egy kisautót, éppen olyat, mint múltkor.- Ugye Marcika nem volt még ilyen autód? - kérdezte, a Csizmás meg azonnal odaugrott és pötyögni kezdett a fülembe, hogy én vagyok a keresztanyád, Marcika, nem ismersz meg? Mivel nem ismertem meg azonnal - mert vasárnap lilára volt festve a haja -, sértődötten Tehénszeműhöz fordult, s megjegyezte, hogy kicsit nagy a pocakom és sápadt is vagyok, és hogy eddig nagyon szépen fejlődtem, de mintha most - furcsa, de - megtorpantam volna. Az Autós hátulról közelített felém: mondd, hogy brrr Marcika ... brrr, brrr, brrr . . . hadd lássuk tudod-e mondani? Nagy csönd támadt, mindenki várta, hogy mondjam már a brrr-t, még Tohonyán is láttam, mennyire izgul, aztán végül semmit sem mondtam vagy legalábbis olyasmit, amiről fogalmuk sincs, hogy micsoda, mire a Csizmás összecsapta a kezét, jaj, hát ez csodálatos, a Kakuczék kisfia már kétéves, de még semmit sem beszél, mondd szépen Marcika, hogy pacsi a keresztmamának, gyere mondd szépen! Az Autós meg brrr, brrr, brrr ... a húsos kis combikád sikol^tt fel a Csizmás, puszit a keresztmamának gyorsan! A szekrény alá másztam, de az Autós oda is utánam bújt, a szája rázkódott, nem tudta becsukni: brrr, brrr, brrr Marcika, brrr, brrr, brrr .. . jan. 4. Estefelé Tohonya fütyörészett; én csak az ajtó mögül hallottam, hogy fütyörészik, mert Tehénszemű nem engedett a szobába. Csobogott a víz, Tohonya nyögdécselt, cifrázta, s amikor vörös képpel kilépett abból a szobából, így szólt hozzám:- Marcika mit keresel itt a szemétládánál, mi? Beteg akarsz lenni? Bevitt magával a heverőre, s miközben a lábujjáról vagdosta a körmét, kieresztette a hangját.- Minden a becstelen emberek miatt van Marcika, minden! A képmutatók miatt. Ez hát az élet értelme! Az ér-tel-me, érted Marcika? 308
