Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Heitler László: Egry József-emlékkiállítás a Magyar Nemzeti Galériában
lerne is megérintette. A századforduló nagy, a korszerűség igényével fellépő áramlata részben formai eszközeivel, részben szimbolizmusával ragadta magával az új utakat kereső Egryt. A kiállításon szereplő művek közül az 1910 körül keletkezett Adám és Éva (őskor) volt erre a legtisztább példa. Valamivel rejtettebben mutatkoznak a szecesszió eszméi és formai jegyei a belgiumi, flandriai tanulmányút során, és annak hatása alatt festett képeken. Egész sorozatát alkotta Egry a kikötőket, rakodómunkásokat, fagörgctőket, parasztokat, bányászokat ábrázoló műveknek. Bennük a szecesszió vonaljátékánál erősebb a formák szerkezetét láttató szándék, a sommázó előadás. Embereinek súlyos, a munkában edzett-nyűtt teste monumentális, zárt formákat alkot. A képek jórészének főalakja heroikus hatású, Meunier Kikötőmunkás című szobrát idézi. Rokonai ezek a munkások a Nyolcak idealizált akt-figuráinak és testvérei Nagy-Balogh János kubikusainak. A képek mélyről jövő indulatot hordoznak, a társadalom bajait a saját bőrén érző ember kísérelte meg bennük-általuk felszínre hozni tapasztalatait. Az élmény ereje, az őszinte megmutatkozás vágya átmelegíti a kölcsönzött formákat. A feszültség éreztetése ellenére inkább idealizált, mint drámaian realisztikus munkásábrázolások után az első világháborút megjárt Egry háborús képei mint alig megfogalmazott kiáltások törnek elő. A darabos, vázlatosságában is energikus festésmód nem csupán a Sebesültszállítók (1917) jelenetét fokozza tragikussá, de az ugyanebben az időben készült tájképeit is feszültséggel tölti meg. A munkásábrázolások szordinós színeit - a zöldeket, a nápolyi sárgákat, a rózsaszíneket, a barnákat - néhány évvel később szinte durva festékcsomókkal felrakott, érdesebb hangzatokat megszólaltató kolorit váltotta fel. Ebből a súlyos, görcsökkel nehezített világból egy szerencsétlenség következtében létrejött szerencsés fordulat segítette ki a festőt: a háborúban megEGRY JÓZSEF: 1SOLA BELLA 265
