Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Gál István: Lajtha László utolsó éveihez
Haitás és utólet. Nemcsak a könyvolvasás jó (hagyománya maradt meg az új rendszerű diákotthoni élet számára, hanem más is. A NÉKOSZ-na történő ilegcsdkélydbb utalás nfélíküll az)t folytattuk a diákotthonban, amit a népi demokratikus kollégiumban elkezdtünk. A szövetkezeti rendszer bizonyos elemid megmaradtak, csak más nevet kaptak: tanuló csap ont. Igazgatónk is a volt népi kollégium igazgatója lett, nevelőtanáraink ugyanazok manadtak, akik a népfi demokratikus kollégiumban voltak. Tanulóitár- sainlk zöme is előzőikig kollégista volt. A közösségi éllet viszont lazább (lett. A diákság összetétele heterogénebbé rvállt s főleg kint az detban is más szelek fújtak. Pedig az 1950/51-es tanévben egyetlen (fillér diákotthoni dijait sem kellett (fizetni az ellátásérti Amikor visszaállították a származás és dőmienetel szerinti hozzájárulást, írtam egy cikket a megyei lapba, amiért megkaptam a magamét - az iskolatársaimtól és a falumtól egyaránt. Több és (jó tanulás, áldozatvállalás másokért, őszinteség, becsületesség, helytállási, fejlett Iklözössiégi élet, iszerénység, kommunista meggyőződés - ez volt a népi demokratikus kollégium és a kollégiumban (folyó nevelés lényege. ,,Nyel veket tanultak és atlétikát, szoba szövetkezeti rendszert 'és irodalmat, zenét és közgazdaságtant, dunavöl-gyi népek megismerését, a Szovjetunió debát, világtörténelmet . . . Tanultak egyebemen a professzoroktól és a Margit (hídon a (hídverőktől, rohammunkán a csapd# .marbinosoktól, falujáráson az új-gazdáktól. Tanonovámsban az építőktől . . . Üj társadalomiban éjinek idebenn, odakint ás azt -akarják majd fdéjpíteni. Alapzatát: népűikért való kemény -munkából, (tartófalait: munlkásHparaszt összefogásból, (kötőanyagát: közösségi érzésből, mennyboiltját: népükhöz,, osztályúikhoz való hűségből, szabad- ságszeretebfaől. ..” (Szabad Nép, 1948. március 12.) DR. GÁL ISTVÁN Lajtha László utolsó éveihez A Magyar Nemzeti Múzeum római sírköves ifiöldsztatá folyosóján mutatták őt először ntíkem ’diiákkaroimhan, amikor még nem volt világhírű muzsikus. Katonás 'tartással járkált, Ikoimior arccal, Ifqje némileg Voltáirerre emlékezhetett. Kassáik Ma ic. lapjában találkoztam először kompozíciójával. Az irodalomban 1930 körül csak szaklapokban lehetett nevét ilátni és a Protestáns Szemle egyházi körök által olvasott zenakritilkái álátit. A nagyobb irodalmi olvasóközönség igen tátikán, a Nyugat és a Magyar Csillag hasábjaim, olvaslhaitta remekbe szabott tanulmányait a magyar népzenétől, a magyar népdalról és a magyar táncról. Kitűnő ismertetéséi jelenték meg a magyar népzenéről, népi hangszerekről és néptáncról a llegjjolbb francia ínyelvű prolpagandalkiadvánvolklhan is.
