Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Vida Sándor: Föl koldus véreim...
meg: iti is tudtok tanulni, ifci.is tudtok teoni-májpetatónt! Nyomjatok örök emlékű fricskát a gazdágolkí, a jól nevelitek, a finom úri nlépdk orrára, hogy megemlegassiák: Dózisa szelleme még mindig ifit kószái a légben! Elljetek a lehetőséggel! Szövetkezet. Gálija a közösségi érzés kiíéjilesztiése. \A köz hasznát nézze az, akii kollégista volt. Először, másodszor és hafflniadiszor is. Ügy éljen majd a nagy közösségben, kinlt az életben, ahogy ifit a kis közösségben. Tömören, világosan megfogalmazta ezt már valaki - Lenin. Ezt a óéit szolgálta most már minden: a közösségi élet kialakítását, majd teljesebbé tételét. Miért van az, hogy ma is, «negyedszázad után,, hevesebben lüktet a vér, ha néha- néha, nagyon ritkán, felcsendül egy-egy daliam ? - Minden ,,.gyűlés” előtt énekeltünk. Nem kellett — önként! Forradalmi dalokat és népdalokat. 'Indulókat lás méllaihús partizán móittálkait. A Madrid lhatárán-:t és a lengyel partizánok Ikaráosionyi dalát, a Fel vöröslők, proletárokat és a Bunkócshát. Énekek a'kkor ez az ország! Nem szólított (fél «agy zendkültő bölcsen,, (hogy énekelni kell. Nem. Önként énekelt a nép. Apraija-magyja, a kis iskolástól a pánik on-gresz- szus küldöttéig. A Magyar Kommunista Párt IV., az egyesülésit magelőző kongresszusán, együtt énekelitek a küldötteik csángó népdalokat és indulóikat - dlrvaislhatijulk a Szabad Nép 1948. június 12-i számának első oldalán. A szövetkezeteik és általában a kollégisták által adott műsorok változatosak, hangulatosak voltak, bár ífdlfiétlen érvényesük íbanmük később bizonyos jellegű rutin vagy ismétlés. Az éllet örök változó, ©lőre mozduló lüktetésében újabbak lépitek a kollégistáik közé, akik hamarosan beilleszkedtek a közösségi életbe; jdlenitős szerepet játszottak db- ban a műsorok. Falujárás és üzemlátogatás, otthoni agitádió és kollektív fdlllépés: minid megfért egymás ímeldett. Bdletartozott mindez az amúgy is zsúfolt programba. Viszont nem kényszerlítebt rá senki, önként vállaltuk! A könyvolvasás renidszenes tevékenységgé vált. Szégyen volt nem olvasni. Napi sajtó ismerete nláillkül nem élhetett fcdlilégiste! Megszoktuk azt, hogy olvasmányainkról jegyzeteiket készítsünk, naplót vezessünk. iFl. az 1948,/49-es tanévben az általam elolvasott és kijegyzetelt könyvdk közül néhány: Gorkij: Anya, Egon Kisch: Az amerikai mennyország, iFiegytin: Első örömjöik, Révai: -Marxizmus, nqpiessjég, magyarság, Szimo- nov: Orosz kérdés, Mikszáth: Tót atyafiak, TolsZtqj: Golgota, Rákosi: A magyar demokráciáért, Madách: Az ember tragédiája, Wlhriglht: Feketék és fehérek, Gseresnyés: Nemcsak a spanyol nép ügye, Puskin: A kapitány lánya, Lukács György: A realizmus problémái és folytathatnám a sort. Később is évekig vezettem még Olvasónapffiót. Öntudat. Nem mondta senki, hogy közülünk bárki is miniszter lesz. Nem i.s ilyen céllal tanult senki sem, Azt viszont mondották: „A népi kollégiumokban llátom a fejlődésnek azt az irányát, amellyel a politikailag képzett, pdlitikaillag öntudatos, ugyanakkor messzemenő minőségi igénnyel dolgozó kollégistáik az új magyar értelmiséget elénk állítják. ... A legjobbat akarják tanulmányi tárén, a társadáliömépítés, a politikai tudatosulás terén és ezt a munkájukat és kezdeményüket a miagam részéről messzemenően támogatni kívánom” (Ortutey Gyula) „Látják, hogy a magyar demokrácia nemesük a ifülidhirtokreformina, a islbábidozálctóra s az újjáépítés nagyszerű eredményeire lelhet büszke, hanem egy kicsit általános iskoláira, a dolgozók iskoláira, a napi kollégiumaira lés a demokratikus tankönyveire is.” (Kállai Gyula). (Mindkét felszólalás az országgyűlés 51. ülésszakán [hangzott dl, 1948. fdbnuár 2 3 -24-én.) 177
