Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - Somlay Szabó József: Piros alma (elbeszélés)
- let lakunk! - .mutatott széjjel Tubolyné. A szobában vaságy, benne hazulról hozott ágynemű, a Szoba közepén asztad, az asztalon vekker ketyegett, odább láda, amin ruháik bevetitek. Letelepedtek egymással szemben az ablak állá.- Hogy vagytok otthon? - kérdezte a nlénije újra. — Mesélj!- Ti úgy látom, nem .panaszkodhattok - feledt a lány, Imiikor Tuboilynénak eszébe jutott a gyerek.- Elszaladok a fiaimént, még nem iis láttad . . . Pihenj addig, ihaimar itt leszünk . . . Míg nővére odajárt, Vilma a szatyor fenekére nézett, mert a tetején almáik voltak, az altjára riaikita a tojásokat, pápírba csomagolva, gondosain. Miig az almák és tojások közt 'motozott, azon törte a fejét: hogyan álljon elő a kérésével? Végleg itt szeretne maradni • • • Vagy ilyesmit nem ilMiik kérni? Várja meg, amíg ők .tesznek ajánlatot? A nővére? Látszik, hogy örül a jöttén, mégis mintha valami idegenség volna az arcán, imiinitlha nem az volna., aki élőbb volt. Aztán »átjött, írni az az idegenség: törődött, fáradt ez az asszony. Az arca megnyúlt, s szája .széle is sápadt, vérteden. A szemeiben - szép, itiiszítia íkelk szemei voltak - mintha apró mialterdarábkálk ülnének . . . Sokat dolgozik? - gondolta a lány, s megsajdult a szíve. Csák tizenöt tojást hozott, ment keveset .tojnak a ityúkok, és apjának is .mindig a tojás kell. Most bánja, (hogy nem rakta kosarába azt a tizet, amit otthon hagyott. Még akkor is, ha megszidná az öreg. Hadd szidná. Hadd mérgelődne. Legalább ő is 'akozott volna bosszúságot neki valamivel.- Na, itt az öosiíkéd! ... - mutatta Tubolyné a kicsit. - Ez lesz a (játszótársad.- Hiszen nagy fiú ez már! - kiáltott föl Vilma és kezét nyújtotta féléje. A kicsi előbb menni iákart, aztán hirtelen meggondolta imagát, visszafordult.- A Vilma néni... - mondta .néki Tubolyné - eriggy, szeresd a Vilma némádét!- Hát nem ákarisz szeretni? Még egy puszit se adsz? - hívogatta két 'kariját kitárva a leány. A kicsi végül mégis .hozzábátorodott.- Mit adják néki ? Még cukrot se vettem, olyan ostoba voltam ... - gondolta a lány s aztán eszébe j-utott valami. - Gyere csak Ikisöcsém! Nézd, imi van a szatyorban? - A tojásokat Ikirákta az asztalra, s a sásból fonít kosarat az álmával odaadta a kicsinek. A gyerdk csodálkozó szemmel csák nézte, nézte a szép piros almákat, aztán fei- sikoltott és ráesett a szatyorra.- Mondj hát válami jót hazulról? Hogy van apám? - faggatta a húgát az asz- szonyka. - Még nem állít be a szövetkezetbe?- Apám? - a lány arca elborult.- Mi van vdle? - ütközött meg a nénje. . . Valami haj érbe?- Dehogy.- Hát? Mi van apámmal? Beszélj! - noszogatta a nénje és nem tudott másra gondolni, .mint rosszra.- Nősülni akar!- Nősülni? - ikacago'tt föl kesernyésen az asszony. - Gsák nem bolondul meg vémségére? . . . A lány bólintott, .megerősítve, hogy úgy igaz, ahogy mondja. Hallgatták. Vilma szólalt meg előbb:- Egy falubeli asszonyt akar a házunkba hozni. Malacot vett tőle s az asszony is megtetszett neki. Özvegy. Megint .'hallgatták. Májd újra ő kezdett beszélni: M3
