Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - Bertalan Lajos: Göcseji költő Svájcból
BERTALAN LAJOS Göcseji költő Svájcból Major-Zala (Lagos, a fcerkabeskándi koyács'mesber fia, 19 éves kotna óta külföldön, 1950 óta a svájci Frttbourghan, francia és német nyelven megjelent munkái után fölfedezte magáiban a göcseji költőt, a magyar ilítikust, az anyanyélv megtartó, éltető, gazdagító, vatózislliaitos erejét. 1957-ben; a Hová?, 1967-ibsn az Ötödik síp, 1969-ben a Fémember az áramkörben s legutóbb, '1971-ben az 1 mattan ima című kötetekkel bizonyítja e fölfedezés mámoros öröméit: „Akkor még .nem tudtam - különösen abban a tíz évben, amikor idegen ínyelven líribam —, iho,gy akaratom ellenére göcseji költő leszek, ami nagyobb öröm és 'kitüntetés most számommá, mint a ívSilágpoéíaság.” Ha valaki ima vidéki költőnek vallja imagát, s öntudatosan, mint Major-Zata teszi, nyilván okkal: fölüleméllkeddbt a (hazái akusztikai (viszonyokon', s nem érzi a tájegység neve mögött a vidéfciség, a vidékiesség mielllékzöngéit, rvagy oly erős benne a szőkébb hazáihoz való kötődés, hogy verséiben is, prózai vallomásokban is ezt kell hangsúlyoznia. A gyerekkor meghatározó élményei, iaz laipa íkavácsműhelye, a fújtató lángja, a kalapács alatt szikrázó vas, a reggeltől testig hangzó ritmus, az öregapa emléke, az ízes göcseji tájszólás elkísérték a Sorban,ne-ra, a fribourgi egyetemre s változatos pályafutása (tányérimosogató, kifutó, segédmunkás, iqpitörnunkäs, Ifémgyárt munkás) minden állomására; felbukkannak izgatott-száguldó verssoraiban, himnikus vág)' ódái szár- nyalású költeményeiben; a szabadvecsekec átzuhog a kalapács hangja, a ritkán alkalmazott ríimidkiben az üllő csengése, jelzőiben a Zalái itáij festőisége. Ez az a forrás, amelyből versei fedszöklkernlhetnék, s amiből erőt 'meríthet, hisz: Semmi se keserűbb és költőibb, mint nyelv-idegenben költőnek maradni. De ha ez sikerül, minden lehetséges: még a fémek is kivirágozhatnak . . . (Ötödik-síp) A fémek iMiajor-Zalia szavaiban csakugyan ikivirágoznaík. Már az ötödik-sáp verséiben is, a gépalkatrészek, osapoObszámnyú repülőgépék, csuklók, csavarók, hengerek, pörgőik, ■idomvasak rajzaihoz hasonlatos verssziakokiban fémfargács spirátvonalai villognak, íémreszelék pora lébag, áraimrezgés vibrál, olajozott kerökak forognak, s abbén a parttalan fémes szó áramlásiban korunk ipari itájjai, a technikai forradalom látomásai úsz- nák-merülnak-lehegnék. (Nem véletlen, hogy a kötet együk versiét Kassák Lajosnak ajánlja.) iA göcseji kovács lila fémgyáni munkásként éli át az anyag megformálásának örömét és kínját, keresi az összefüggéseket a technika forradalma 'ás a mai világ ellentmondásai között is teszi fel a (kérdéseiket önmagának is, olvasóinak is: mi leszünk a gép-forgásban? mi leszünk az ember-forgásban? mi leszünk a gép-hajszában? mi leszünk az ember-hajszában? mi leszünk a boldogság-hajszában? ritmustalanok a ritmus-hajszában? 139
