Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 2. szám - Rónay László: A valóság vonzásában

RÓNAY LÁSZLÓ

A valóság vonzásában- Káldi János költészetéről Irodalmunkban van egy mám is (kicsiny (korosztály, ímely éppen indulása idején kóstolt bele a (háború borzalmaiba, s a költői mesterséget egyszerre -tanulta a félelemmel, s ami imásóknaík esetleg csak sztereotip ké|p volt, az az ő számúikra fenyeget» valósággá változott. Nem,, vagy csak -megkésve ízlelhették meg a sikerek izét, mám voltak - vagy csak rövid ideig álltak mellettük mestereik, magúiknak kellett megteremtomök azt a sajátos világot, amely osialk a (pillanatra korllátozödhatatt, s csak később, a felszabadulás utáni években színeződött a megtalált iperspiektíva reményével. Ebbe az állapjában Véve nagyon mejiéz sorsú generációba tartozik Káldi János is. Érthető, hogy első kötetében, a Halott vízimaiorrhaa. a kétség és a szkepszis ibangjái ás megcsend ülnék, s a huszonöt esztendős, önön rendeltetéséit kereső költő ezzel a 'tétova -gesztussál tdk-i-ntett a környező világra:

az Ember

idő és táj fortyogó mélyéből kitötve keresi mi a dolgok oka, miértje, örve, s önmagába visszahull.

(V isszapillantás )

Nem a véletlen műve az Emlher szó -ortográfiája isem. Káldi Jánosit már (gyermekévei megtanították - a maguk sokszor negatív példáival, a körülötte ievő világ értelmetlenségeivel és -igazságtalanságaival - az emberi lét szeretetére és az igaz eszmények megbecsülésére. Anyja, az egyszerű fejkendős kis asszony, aki -titkolt ipilianaitaliban ver- sék-at írt, s azok a „szegény magyarok”, akikről egyik legszebb ifjúkori versét írta, (tanították erre. Álmokat, vágyakat temető korszak volt -ez, melyroLmdltan írta egyik szép versében:

Elhúznak az ég alatt az évek, akár a síró varjak és én nem tudok beállni egész szívvel

soha és sehova egy fogaskeréknek vagy csavarnak.

És jaj - ezt a bűnt nem tudják megbocsájtani!

(Legnagyobb bűnöm)

Ez a létérzés, s a korral -való ímeglhaisonlottsága magyarázza, hogy korai versiéiben szüntelenül vis-sza-visszaitér az álom, {hol mint a valóságtól váló kiszakadás egyik lehetősége, hol mint a -persipoktívalelés egyetlen módija. A másik ilyen ihlettípus pedig a tájjal váló szüntelen azonosulás képessége (például a ik-orai Kemenesalja című versben).

122