Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - Debreczeni Imre: Kobra (elbeszélés)
DEBRECZENIIMRE Kobra Az öreg az ablaknál állít, melynek üvegén ott maradtak a nyári legyék nyomai. Az éjjel friss hó hullt, betakarta a horpadt tetőiket, kiegyenesítette púpjaikat. A visszasütő nap fényében 'kigyulladtak a sárga 'házfálalk, miég az összevissza épült nyomorúságos ólak, gőték fis megszépülteik a békés ragyogásban. A fiú a kályha mellett ült, két lába egy háttal odaállított szék támlájának a tetején. Kezében könyv, de nem olvasott, az öreget nézte. A főagronómus útravalója kavargóit a fejjében. ,,.. .És légy hozzá türelemmel. Szakképzetlen ugyan, de tanulni az ilyenektől is lehet. A iszakmai résszel ne törődj, engedd el nyugodtan a füled mellett, de amit az embereikről mond, arra odafigyelj. Olyan ez a mi szakmánk, hogy a legtöbb gondot az emberek okozzák. Ismer az ott kint mindenkit, több mlint tíz éve él közöttük, szinte a gondolatát is ismeri valamennyinek. Tőle megtudhatod, ki miit rejteget a kalapja alatt. Mindent tud az a vén falábú, még azt lis, ki imikor hált a feleségével. Egyelőre ne avatkozzál semmibe. Hagyd rá, hadd csinálja, ahogyan néki tetszik. Ráérsz, a reformjaiddal majd ükkor, ha átveszed tőle a majort. Az adminisztrációt nyugodtan rábízhatod továbbra is, de az irányítást neked kell fcézbevenned. Sok baj van az öreggel, régimódi, íbelegyöpösödött a magáéba, de azért ki lehet véle jönni, mert amúgy megbízható. Rahét, hogy ,mi sem leszünk különbék, mire megvenni ünk. Hát körülbelül ennyit. Ha valami problémád volna, bármikor megtalálsz.” Arról nem beszélt, 'hogy miiért szökött meg a két másik fiú, akiket előtte küldtek ki az öreghez ide a Nyírfa majorba. Három napja van iddkiot, azóta ismerkednek. Ha ugyan ismer,kedésnek lehet nevezni az öreg kurta felelgetését. Ügy kell belőle ezt is kilhuzgálni. Csák jön, megy, •tesZi a dolgát, «mintha ő itt sem volna. Meg sziszeg, hogy viszket a nagyujja. Azon a lábán, amelyiket amputálták. Most elbiceg az ablaktól, rakodik az íróasztalán.- Mára elég. Holnap is nap lesz - dörmögi maga elé. A fiú a nyakát figyeli. Beszélik, hogy el akarták vágni nemrég a nyalkát. De nem látni azon a vastag nyakon semmi nyomot.- Időváltozás lesz - mondja az öreg, s kitesz az asztalra egy üveg konyakot két pohárral. Ebben a szobában dolgozik, ebben is lakik az öreg. Van ugyan üres szoba ezen kívül még kéttíő, de csák ezt használja. Nagy a rendetlenség. A sarokban, állványokon összevisszaság, a padlón elfeajigáít szemét, a saroikhan pókháló, a közepén Jeromos, az öreg barométere. Nagypotrohú ike- resztespök. Most a tűzre rak, aztán kibioeg, majd hamarosan kosár krumplival tér vissza, megmossa, berakja a gumókat a cserépíkályha sütőjébe, tölt a konyakból. 114
