Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 2. szám - Debreczeni Imre: Kobra (elbeszélés)

- Nem kell folyton rontani a szemet - mondja. - A szemmel spórolni kell, hogy kitartson, míg él az emlber. Na, egészségünkre! - emeli a fiúra a poharát.

Iszik a fiú is kissé csodálkozva. Három map afeítt nem 'beszélt az öreg ennyit együttvéve sem. Szeme önkéntelenül is íairra a nyakra téved.- Látom, néked íis itelébieszékélk a ifiejjed - mondja a pipáját szortyoigaitva. - Itt van, megnézheted - nyitja szét az ingét. Apró Iheg látszik a nyakán. - Nem nyughtat- nafc, de az igazságot csak Kod'rasiniszkyák tudják meg én. Atkozott fcígyóbűvölő! .Mondtam én mindjárt, hogy nem sóik sót fognak ezek minálunk megenni, mikor ideérkeztek. Akiinek olyan bútora van, nem váló a pusztára. Meg a 'bútorért is lkáir, megeszi a doih ezekben a nedves, vén esidlódházakban. Se szigettíllásüb, se semmi. Rongy vályog mind. Benzin kellene azoknak, nem javítgatás, aztán föl-gyújtani őket. De nincs rá keret. Itt semmire sincs keret. Hiszen majd tapasztalni fogod.

A munkakönyvét nem láttam;, pedig nem ártott volna belenézni. Akartam is. Nem mutatták. Helyette 'jól legorombíítottak, hogy ne üssem olyasmibe az orrom, ami nem tartozik rám. Hamar kifizetik odabent az embert. Különösen a kisebb sarasak. Minél kisebb valakinek a szemétdombja, annál nagyobb ikaikasnák képzeli imagát.

Különben kell ide az ember nagyon. Mert a fiatalok köziül 'OSiak az marad meg itt, aki másra már nem jó. Ez a Kobra meg a két fiával jött. Kiszolgált katona mind a kettő, amúgy ijóiköitlésű moüsány legények, az a csontos, kiskun fajiba, fekete hajúak. A fékebelhaljúak keményebbek a szőkéknél. És se nagy gabanc, se farmernadrág. Csak olyan sunyilfortnák ne volnának. No, de alma a fájától.

Nem mintha valami hajóim akadt volna (velük. Rövid pórázon tartja) őket az apjuk, nem koosmáznak, se nem dohányoznák. Igaz, nincs rá pénzük, fillérig elszedi tőlük Kobra. De ha nagyon akarnának, szerezhetnének. .Van itt alkalom elég.

Társadalmi tulajdon, közvagyon? . . . Mesélheted itt tóid »tágulásig.

Ügy volt az az ilyen uradalmaikban', hogy csak az nem szerzett, aki élhetetlen volt. Az uradaloméból elvinni szerzésnek számított. A szerzés pedig nem bűn. Tudta a bérlő is, az emberéi is. Elnézték. Csak akikor csattant a pofon, 'ha túlzásba vitbe valamelyik, S most sincs másképp. Nem azért mondom, de az egyebemen ilyesmit nem tanítanak. De azért nem árt, ihia ezt is tudod. Nyomtató fórnak soiseim lehetett bekötni a száját.

No, az asszony, az elüt ezeiktől. Alighanem rákos, mert folyvást fogy. Különben nagyon tiszta, folyton mos, takarít. Meg imádkozik, ha magáiban van. De csakis akkor, mert Kobra alá istenét is éllvenné tőle, ha tehetné. A pénz amnalk az istene, meg a kígyója. Képzeld, íkígyóit tart a tiszta szobájában. Ott a kosara a kályha mellett a Simulnék, Ez a mániája. Összeszeded a mélák fiaival a békát, meg a pockot és óraszám elnézi, ahogy a sikló elnyeli azokat a szerencsétleneket. Emiatt hívják Kobrának.

Láttál már kobrát? Persze, hol is láthattál volna? Legfeljebb az állatíkertbon. No, olyan a'z az állj as. Ez is a sötétet kedveli.

Nem sikerült megtudnom, kicsoda. Ide az építőiparból szalasztották, de beszélik, hogy valami vezető is volt már, meg hogy a 'rendőrség helyeztette volna ide. Bár az is lehet, hogy ő maga intézi, hogy ilyesmit híresztaljenék felőle. Ilyen embert még nem láttál. Mióta betette ide a lábát, (megbolondultak az emberük. Nem lehet velük bírni.

Rögtön az ©kő napon kimutatta a foga fehérét. Képzeld, azt akarta, hogy elv- társazzaim. Ö ugyan nem párttag, - mondta de különb komimunisitánalk tartja magát, mint sok párttag.

Énnekem itt mindenki csak Jani, vagy Pista, vagy Jósika és te, persze. így szokták. Másképpen nem is lehet. Csak az [hiányoznék, hogy ösiszearaszkedjeim velük, aztán megnézhetném matgaim.

iMag hogy én ötét ne tegezzem! És akkor visszafooribásozott. Csakúgy mkinix-dir- nix, Bolhás, a többiek előtt.