Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Pósfai H. János: Az ég tiszta volt (elbeszélés)
PÓSFAI H. JÁNOS Az ég tiszta volt A csendes-pihenő után, míg a többiek írottamra indultak a folyosók és egyéb helyiségek tisztaságáért, a tizedes kiválogatta és ‘levitte őket az udvarra. A fal tövébe húzódtak, s kapkodva vetkőzni kezdtek. Először a durva vászonnadrágot rúgták le magukról, aztán az ujjas ‘inget. Kopasz fejük kifordult a fehér gyolcsból, s amikor egymásra néztek, a szeműik nevetett. Az őrök néhány lépéssel távolabb, a fal tövében áosorogtak, cigarettáztak. A kék füst felszállt a fejük fölé, majd szertefoszlott a semmibe. A kopaszok két nagy halomiba szórták a ruháikat. Az -első emeletesek közvetlenül a fal tövébe, a másikak a -bejárati ajtó melletti kis szigetre rakták a holmikat. Két halom szürke rongy szégyenkezett villogóan fehér lábaik előtt, amikor -elkészültek. Elsőnek a rnűfogú Bohu-nek szabadult tn-eg a daróctód. Amikor meztelen testére ráhúzta az atlétatrikót, hallka-n felnevetett. Nem akarta, de kibuggyant belőle. Ügy tűnt, mintha nem is a saját nevetése lett volna. Előre, hátra szök-el-lt, nagy irammal elszáguldott az őrök -előtt, majd hirtelen fékezett, -mint egy próbakocsi. Izmai diaimar megszokták a ritmust, szíve majd kiugrott a gyönyörűségtől. A -kis Kovács melléje síka-mlolt, nyitott tenyerével -rácsapott Bohu-nek vállára.- Megőrültél? - szisszent a műfogú. Egyszerre néztek az őrökre; észrevették-e, -feltűnt-e nekik a -hirtelen támadt -élénkség. Az őrök arcán azonban nem látszott semmi. Egykedvűen eregették a füstkarikákat, nem érdekelte őket, mi történik körülöttük Bohun-ök a vetkőzőkhöz szaladt, a fogai közt sziszegte:- Iparkodjatok, ne lopjátok a drága időt!- Boloind vagy? Még itt se -nyugodhatsz? - förtmodtcik rá kettőn is.- Ti vagytök bolondok - lihegte Bőimnek. - Ez a negyvenöt perc mo-st a mienk. Majdnem -egy teljes -óra! Egy teljes óra szabadság! Az idegeiben érezte az idő rohanását, sajnálta a kárba veszett perceket. A cellában persze másként látná az -ember. Vojszáknalk lenne igaza, aki azt mondaná: ne matihullj, belefér a hat esztendőibe. -Minek izgulni, az árt a -szépségnek. Csakhogy a hat érvből ez a -negyvenöt perc egészen im-ás. Jutalom. A szigorú tilalmiak megtartásáért járó jutalom, szűkre korlátozott életük felbecsülhetetlen jutalma. Majdnem egy teljes órán át daróc nélkül, bilincs nélkül - szabadon! A tizedes azt -mondta a minap:- Ide figyeljen, Bőimnek. Ha jól viselik maguka-t, egy órán át azt tehetik, amit akarnak. Lem-ehetnek az udvarra, a tiszta, világos ég alá. Játszhatnak, labdázhatnak kedvűikre. Lejátszhatnak egy röplabdameccs-et a földszintiekkel. Persze csak úgy, ha jól viselik magúkat. Ha érdemesek lesznek rá. Érti, Bohunek? B-ohunek élvezte -a mozgást. A feszültség feloldódott (banne. Néha úgy érezte, szétnyílnak a falak, zöld -gyeppé változik az udvar. A labda o-üt hev-ert az őrök Iáiba előtt. Oda kellene menni érte. Talán, ha elkérné, -o-da gurítaná n-eki a szőke tizedes. Itt van, Bolhunek! A ma-gáé az -elsőség, -megdolgozott érte, nem kapja érdemtelenül. Jó lenne 508
