Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Kende Sándor: Fegyelmi eljárás (elbeszélés)
nyíre fél a (bártól. De iha egyszer ilyenek az emberek, a fene vinné némelyiket: osafc- azértós tukmálják, ebben lelik az örömüket.- Várjunk csak. Hozzájárultunk mii ehhez a másodálláshoz?- Mindenesetre jegyzőkönyvbe vesszük, hogy nem kórt engedélyt.- Kell neki az a pénz . ..- Igen. No. Hát akkor hívjuk be.- De innen, az asztalról.. . úgy érteim, a poharaikat. . . Ne takarítsunk, ne takarítsunk ; fölöslegesen múlik az idő. Csak told be a fiókodba.- Hirtelen egyet még löttyinthetsz azért.- És nyisd ki az ablakot. Hu, de büdös van itt!- Egészségünkre. * * *-... És te, Zánkai Laca, te talán nem járatod velem a (bolondját?! .. . Este kérdezte. Már feküdt az ágyban, teljesen nökiveükőzve. Pötyükém. Reggel már nem is emlékezett rá. Soha nem emlékszik. Csak este mond ilyeneket. Vagy amikor elmentek a vendégéi, utána. Vagy ha belekóstolt a jugó konyakba. Hogy az asszony is ember. Nemcsak feleség, hanem másnemű ember. Tessék. A nő is ember, méghozzá önálló, igen. Mindenkinek a maga életét kell élnie. A maga életét, a saját életét, az önálló életét, a nőneműnek is a saját életét. . . Szerinted, komám, minden fecske a maga életét éli? ... Én nem tudom, semmit se tudok, ez nulla. De ő azt hiszi. És ha ő azt (hiszi, akkor neki úgy van. Ez viszont megint csak faktum, Zánkhi Laca, igenis. De hát én vagyok az, pontosan én, aki nem akaróim, hogy neki is a maga élete legyen? . . . Mindenkinek legyen a maga élete, a saját élete; - pont ión nem mondom ezt?! ... Hiszen a (házmester meg a szomszédok is összesugdolóznak a hátam mögött, kinevetnek, hogy olyan másképpen élek. Másképpen - mert én (azt mondom, hogy mindenkinek a maga életét kell élnie, attól függőm ugyebár, hogy milyen. Pötyikóm. Ez rá is vonatkozik. Hogyne. Pont őrá ne vonatkozna?! Nem lenne igazságos. És akkor én járatom vele a bolondját, ón, a Zánkai Laca? Én, aki azt se bántam, ha otthagyja a Postát - mert az valóságos faktum, hogy nem neki való állás. Az egész napos irikálás meg a papírpénz nyáiazása vaikulásig! Nem az ő élete. Hanem jól van, tanuljon hát táncolni, rajta, csinálja csak, azt mondtam. Én! És nem baj, ha emiatt sokáig semmi (mert amli igaz, az igaz: még most is épp csak néha csurran-cseppen valami!) - de ihát nem nézhetünk mindent a pénz oldaláról; ezt is én mondtam! Mert semmi se megy egyik napról a másikra. Van, ami nehezebben érik be és lassabban hozza a gyümölcsét, ezt (be kell látni: kitartás kérdése, hogy mindenki a maga saját életét élhesse. A házmester és a szomszédok nem számítanak. Az meg az ő saját életük. Mánmikit- hogy ha nevetnek és sugdolóznak. Senkire se kell haragudni. Nem olyan berek a világ, mint a futball-labda, ez a szomorú (benne. Pötyikóm. . . . Ha én is (beléinnék a sárga pohárba. . . Ha nem ibólondulnék meg tőle. . . Plogy a nagybácsi tavaly ottfogta volna, nem akarta visszaengedni. . . Németországból, természetesen. Hogy ugyanis színésznőt csinál belőle, mert az való neki iga502
